Nagy jóindulattal

  • Kálmán C. György
  • 2013. november 7.

Első változat

Usztics Mátyás filmsorozatot készíthet a BM és az ORFK pénzén fiatal rendőrökről. Mint értesülünk, filmtörténelmi jelentőségűt.

Az ember olvasgatja a híreket hazánk kultúrájának és művészetének rohamos fejlődéséről, a művészi alkotóerő és a széles nemzeti nagyközönséggel szorosan egybeforrt magyar kultúravirágzás vívmányairól, amelyek az elmútnyócévben elképzelhetetlen burjánzásnak indultak, inkluzíve magyar mozgóképgyártás és elektronikus vizuális művészi termékek előállítása. És beleütközik abba a hírbe, hogy „a Belügyminisztérium és az Országos Rendőr-főkapitányság támogatásával forgat filmsorozatot Usztics Mátyás”, egyenesen „filmtörténelmi jellegű vállalkozásról van szó”, amelyet öt országban forgatnak majd.

Az ember ilyenkor kicsit összevonja a szemöldökét, és megfogadja, hogy nagyon visszafogottan, óvatosan, finoman fogalmaz majd, mert senkit nem akar megbántani, toleranciát akar tanúsítani, törekszik a kölcsönös megértésre, árokbetemetés, satöbbi. Ezért nehéz szívvel írja le, vagy talán le sem írja, hogy Usztics Mátyás egy tehetségtelen senki, mert tudván tudja, hogy ő csak egy sárga, vékony, gyomorbajos, humortalan fanyalgó (vagy nem), akinek a bal-, jobb- és bármilyen oldali magyar humoristák (és önmagukat humorosnak gondoló színészek) legtöbbje láttán-hallatán az arcizma sem rezdül évtizedek óta, néha már arra gyanakszik, végképp elveszítette a humorérzékelési képességét. Tehát nem, Usztics Mátyás minden bizonnyal alkalmas egy nemzetközi koprodukcióban készülő televíziós filmsorozat forgatókönyv-írói, produceri és főszereplői feladatának ellátására. Előlegezzük meg a bizalmat ennek a művésznek – kiált fel magában az ember, és megelőlegezi a bizalmat.

Elvégre ennyit megérdemel a már sokat látott, tapasztalt, lassan érett korba érő művész, nem véletlenül kap valaki jókora pénzt arra, hogy – öt országban! – készítsen tévésorozatot, akit ilyen feladatra kiválasztanak azok, akik az ilyen embereket ki szokták választani, csak nem tévedhetnek.

Tovább erősíti az ember hitét, hogy égetően aktuális, mindennapjainkat át- meg átszövő, súlyos és nemzeti közérdeklődére számot tartó témához nyúlt a sorozat alkotója, jelesen „fiatal, pályakezdő rendőrök” sorsát tárgyazza majd a műalkotás, „akik végzősök a rendőrtiszti főiskolán, de a hivatásukban, a tiszti pályán és az életben még kezdők. Ebben a sorozatban látható lesz az ezzel az állapottal járó minden nyűg, küzdelem, kudarc és siker”. Bizonyára sok százezren, millióan ismernek majd magukra és napi problémáikra a műben, mindennapjainkat, napi gondjainkat örömeinket fedezzük majd fel az alkotásban, a szociális problémák nemzeti boldogság széles spektruma mutatkozhat meg benne.

Ami a filmtörténeti jelentőséget illeti, ennek bizonyítására nem elég a tény, hogy „az egész Kárpát-medence képviselteti magát a szereposztásban”, hanem a részt vevő országok is: Magyarországon, Horvátországban, Ukrajnában és Lettországban forgatják majd a filmet, de sőt: Azerbajdzsánban, ismétlem, Azerbajdzsánban is. Ezt is elégedett bólintással veszi tudomásul az ember, kicsit messze van ugyan, de a híres azeri színészek vibráló, kreatív jelenléte, no meg a magyar–azeri barátság erősítése sok mindent megér.

Végezetül pedig azt is nagy megértéssel és egyetértéssel fogadja el az ember, hogy „a filmsorozat a Belügyminisztérium és az Országos Rendőr-főkapitányság támogatásával készül” – lám, semmiféle pénz nincs itt kivéve a kormányzati forrásokat új meg új (bohó) ötletekkel rohamozó ifjú filmesek zsebéből, jut majd nekik is. Tessék például a fiatal nemzeti gazdák minden nyűgéről, küzdelméről, kudarcáról és sikeréről filmet csinálni, ád majd pénzt a Vidékfejlesztés; vagy a fiatal nemzeti katonákéról, ád a Honvédelem; vagy a fiatal nemzeti pedagógusok… arról inkább ne.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.