Éberség

  • Kálmán C. György
  • 2013. október 31.

Első változat

Orbán Viktor magvas és iránymutató beszédet mondott egy turistaház felújítása alkalmából. Fontoljuk meg az üzenetet.

Nincsenek kicsiny ügyek, jelentéktelen események, hétköznapi dolgok. Viharos, háborús időket élünk, mindenre oda kell figyelni, minden pillanatban fel kell hívni a figyelmet a romboló erők aknamunkájára és saját tevékenységünk fontosságára, minden fronton.

Éberség, honfitársaim.

Mert nem egyszerűen arról van szó, hogy a miniszterelnök elmegy felavatni egy turistaházat, és ott mond egy alkalmi beszédet. Ez csak a felszín, ez csak a látszat. Mert alkalmat ad ez a jelentéktelennek tetsző esemény arra, hogy maga az ország vezetője rántsa le a leplet az ármánykodókról; mert voltak és vannak ilyenek. „Magyarországon sokan gondolták azt, hogy a legjobb, ha elzárva maradnak az erdők az emberek elől.” Sokan. Hallhattuk őket úton-útfélen, az erdőbekerítő maffia, a kerítésoligarchák, a nyúl-vaddisznó lobbi – kinek ne gyűlt volna meg a baja ezzel a destruktív, visszahúzó, emberellenes erővel? De: „nem ez a világ helyes rendje” (és hogy mi az, azt ki tudná jobba, mint a mi miniszterelnökünk?).

A világ helyes rendje az, ha „az erdőkre úgy tekintünk, hogy azért jöttek létre, hogy az emberek használják [őket,] és örömüket leljék bennük”. Minden más megoldás nem helyes rend, vagy nem a világé, vagy helyes, de nem rend. Nem lehet túlbecsülni ezen fejtegetések értékét – végre egyszer s mindenkorra világosan látunk ebben a bonyolult és homályos ügyben, hogy minek is az erdő, és mihez kezdjünk vele.

De itt még nincs vége. Ha már rámutatott az ország első embere a gonosz és hátramozdító tényezőkre, útmutatást ad abban a tekintetben is, hogyan és mit kell tennünk.

„Ne válasszunk félmegoldásokat […]. Ha csinálunk valamit, akkor az úgy nézzen ki, hogy a gyerekeink is büszkék legyenek rá.” Előremutató, konkrét és megszívlelendő szavak. Mindent jól kell csinálni, ha már. Vonatkozik ez a stadionépítésre és a turistaház felújítására egyaránt. Azért ezt így kevesen gondolták végig, mi tagadás. Ez is része annak a „kultúraváltásnak”, amiről többször megemlékezett ugyanitt a miniszterelnök: és ennek akadálya (azokon a „sokakon” kívül, akikről fentebb volt szó) a „gyerekbetegségek” – ez ugyancsak többször előkerült a beszédben. A megoldás? Részint meghozza az idő („csak ki kell nőni a gyermekbetegségeinket, és meg kell őriznünk az idősektől kapott lelkesedésünket”), részint meg nem szabad félmunkát végezni, jól kell dolgozni, nem összecsapni, a kutyafáját.

Bölcs iránymutatás, örök érvényű szavak. Ha például tetőszerkezetet újítunk fel, kicseréljük a nyílászárókat, bevezetjük az áramot és a vezetékes vizet, valamint gondoskodunk a szennyvízhálózat bekötéséről is, akkor azt a világ helyes rendje szerint végezzük el. Mert sokak szerint ezt nem így kéne – pedig dehogynem. Jól jegyezzük meg.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.