Nincsenek kicsiny ügyek, jelentéktelen események, hétköznapi dolgok. Viharos, háborús időket élünk, mindenre oda kell figyelni, minden pillanatban fel kell hívni a figyelmet a romboló erők aknamunkájára és saját tevékenységünk fontosságára, minden fronton.
Éberség, honfitársaim.
Mert nem egyszerűen arról van szó, hogy a miniszterelnök elmegy felavatni egy turistaházat, és ott mond egy alkalmi beszédet. Ez csak a felszín, ez csak a látszat. Mert alkalmat ad ez a jelentéktelennek tetsző esemény arra, hogy maga az ország vezetője rántsa le a leplet az ármánykodókról; mert voltak és vannak ilyenek. „Magyarországon sokan gondolták azt, hogy a legjobb, ha elzárva maradnak az erdők az emberek elől.” Sokan. Hallhattuk őket úton-útfélen, az erdőbekerítő maffia, a kerítésoligarchák, a nyúl-vaddisznó lobbi – kinek ne gyűlt volna meg a baja ezzel a destruktív, visszahúzó, emberellenes erővel? De: „nem ez a világ helyes rendje” (és hogy mi az, azt ki tudná jobba, mint a mi miniszterelnökünk?).
A világ helyes rendje az, ha „az erdőkre úgy tekintünk, hogy azért jöttek létre, hogy az emberek használják [őket,] és örömüket leljék bennük”. Minden más megoldás nem helyes rend, vagy nem a világé, vagy helyes, de nem rend. Nem lehet túlbecsülni ezen fejtegetések értékét – végre egyszer s mindenkorra világosan látunk ebben a bonyolult és homályos ügyben, hogy minek is az erdő, és mihez kezdjünk vele.
De itt még nincs vége. Ha már rámutatott az ország első embere a gonosz és hátramozdító tényezőkre, útmutatást ad abban a tekintetben is, hogyan és mit kell tennünk.
„Ne válasszunk félmegoldásokat […]. Ha csinálunk valamit, akkor az úgy nézzen ki, hogy a gyerekeink is büszkék legyenek rá.” Előremutató, konkrét és megszívlelendő szavak. Mindent jól kell csinálni, ha már. Vonatkozik ez a stadionépítésre és a turistaház felújítására egyaránt. Azért ezt így kevesen gondolták végig, mi tagadás. Ez is része annak a „kultúraváltásnak”, amiről többször megemlékezett ugyanitt a miniszterelnök: és ennek akadálya (azokon a „sokakon” kívül, akikről fentebb volt szó) a „gyerekbetegségek” – ez ugyancsak többször előkerült a beszédben. A megoldás? Részint meghozza az idő („csak ki kell nőni a gyermekbetegségeinket, és meg kell őriznünk az idősektől kapott lelkesedésünket”), részint meg nem szabad félmunkát végezni, jól kell dolgozni, nem összecsapni, a kutyafáját.
Bölcs iránymutatás, örök érvényű szavak. Ha például tetőszerkezetet újítunk fel, kicseréljük a nyílászárókat, bevezetjük az áramot és a vezetékes vizet, valamint gondoskodunk a szennyvízhálózat bekötéséről is, akkor azt a világ helyes rendje szerint végezzük el. Mert sokak szerint ezt nem így kéne – pedig dehogynem. Jól jegyezzük meg.
