Éberség

  • Kálmán C. György
  • 2013. október 31.

Első változat

Orbán Viktor magvas és iránymutató beszédet mondott egy turistaház felújítása alkalmából. Fontoljuk meg az üzenetet.

Nincsenek kicsiny ügyek, jelentéktelen események, hétköznapi dolgok. Viharos, háborús időket élünk, mindenre oda kell figyelni, minden pillanatban fel kell hívni a figyelmet a romboló erők aknamunkájára és saját tevékenységünk fontosságára, minden fronton.

Éberség, honfitársaim.

Mert nem egyszerűen arról van szó, hogy a miniszterelnök elmegy felavatni egy turistaházat, és ott mond egy alkalmi beszédet. Ez csak a felszín, ez csak a látszat. Mert alkalmat ad ez a jelentéktelennek tetsző esemény arra, hogy maga az ország vezetője rántsa le a leplet az ármánykodókról; mert voltak és vannak ilyenek. „Magyarországon sokan gondolták azt, hogy a legjobb, ha elzárva maradnak az erdők az emberek elől.” Sokan. Hallhattuk őket úton-útfélen, az erdőbekerítő maffia, a kerítésoligarchák, a nyúl-vaddisznó lobbi – kinek ne gyűlt volna meg a baja ezzel a destruktív, visszahúzó, emberellenes erővel? De: „nem ez a világ helyes rendje” (és hogy mi az, azt ki tudná jobba, mint a mi miniszterelnökünk?).

A világ helyes rendje az, ha „az erdőkre úgy tekintünk, hogy azért jöttek létre, hogy az emberek használják [őket,] és örömüket leljék bennük”. Minden más megoldás nem helyes rend, vagy nem a világé, vagy helyes, de nem rend. Nem lehet túlbecsülni ezen fejtegetések értékét – végre egyszer s mindenkorra világosan látunk ebben a bonyolult és homályos ügyben, hogy minek is az erdő, és mihez kezdjünk vele.

De itt még nincs vége. Ha már rámutatott az ország első embere a gonosz és hátramozdító tényezőkre, útmutatást ad abban a tekintetben is, hogyan és mit kell tennünk.

„Ne válasszunk félmegoldásokat […]. Ha csinálunk valamit, akkor az úgy nézzen ki, hogy a gyerekeink is büszkék legyenek rá.” Előremutató, konkrét és megszívlelendő szavak. Mindent jól kell csinálni, ha már. Vonatkozik ez a stadionépítésre és a turistaház felújítására egyaránt. Azért ezt így kevesen gondolták végig, mi tagadás. Ez is része annak a „kultúraváltásnak”, amiről többször megemlékezett ugyanitt a miniszterelnök: és ennek akadálya (azokon a „sokakon” kívül, akikről fentebb volt szó) a „gyerekbetegségek” – ez ugyancsak többször előkerült a beszédben. A megoldás? Részint meghozza az idő („csak ki kell nőni a gyermekbetegségeinket, és meg kell őriznünk az idősektől kapott lelkesedésünket”), részint meg nem szabad félmunkát végezni, jól kell dolgozni, nem összecsapni, a kutyafáját.

Bölcs iránymutatás, örök érvényű szavak. Ha például tetőszerkezetet újítunk fel, kicseréljük a nyílászárókat, bevezetjük az áramot és a vezetékes vizet, valamint gondoskodunk a szennyvízhálózat bekötéséről is, akkor azt a világ helyes rendje szerint végezzük el. Mert sokak szerint ezt nem így kéne – pedig dehogynem. Jól jegyezzük meg.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.