Nem a nemre

  • Kálmán C. György
  • 2017. február 18.

Első változat

Az ifjú kereszténydemokraták fölháborodtak azon, hogy az ELTE-n a társadalmi nemmel foglalkozó szak indult. Csak hát a jelek szerint nemigen értik, miről van szó.

Az történt, hogy az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) levelet intézett az ELTE rektorához, amelyben kifejtik: megdöbbentek azon, hogy az ELTE „elindítja a gender studies-t, azaz a társadalmi nemek tanulmánya szakot”.

Nagy levegő, higgadtság, olvassunk tovább.

Az IKSZ szerint az ELTE-n „a magyar társadalom számára semmilyen haszonnal nem bíró, egy politikai korrektségtől megfojtott, tudománynak álcázott, félrecsúszott témával szeretnének foglalkozni mesterképzés keretében”.

Szóval az IKSZ úgy képzeli el az egyetemi oktatást, hogy egy szak – egy „téma”. Mondjuk a szociológia, a csillagászat, a fizika vagy az építészet egy-egy téma. Amiről önmagában megállapítható, hogy érdemes-e a tanulmányozásra. Márpedig – olvassuk tovább – a gender studies azért fölösleges, mert ahol foglalkoznak vele („néhány skandináv országban”, ahol nyilván jó dolgukban azt sem tudják, mivel töltsék az idejüket), ott „közéleti témái legfontosabbja a mellékhelyiségek jelzései, illetve, hogy minél több semleges játékot, tankönyvet állítsanak elő, nehogy véletlenül befolyásolják a kisfiúk és kislányok saját nemükhöz való tartozását”. Vagyis – sugallja az IKSZ – az egyetemeken ott vécéfeliratokkal és játéktervezéssel szórakoznak.

Hát nem.

A legkevesebb, ami elmondható, hogy az IKSZ nem eléggé tájékozott.

Én nem értek a gendertanulmányokhoz (ahhoz sem), de valamit azért hallottam harangozni, és most nagyon egyszerű szavakkal elmondanám, hogy (szerintem) miről van szó. Szemben azzal, amit az IKSZ állít („Szögezzük le, hogy biológiai nemek vannak, nem társadalmiak”), a nem bizony társadalmi is, vagyis a társadalmi konvencióknak (hagyományoknak, lélektannak stb.) nagyon is komoly köze van ahhoz, hogy milyenek a nemi szerepek, mi és hogyan különül el, mit és hogyan érzékelnek a társadalomban együtt élő emberek. Nemi szerepek (vagyis gender) minden korban és minden társadalomban voltak és vannak. Olykor vannak konfliktusok, problémák, változások és lázadások ezek miatt – máskor akár évszázadokig fennmaradnak a megszokott formák, és az emberek még csak nem is tudatosítják, hogy milyen konvenciók szerint élnek. A társadalmi nem kérdését lehet történetileg is tanulmányozni, és lehet a jelen társadalomban betöltött funkcióját vizsgálni, szerepét a kultúrában, politikában, gazdaságban, mindennapi érintkezésben; ezek valamennyien úgynevezett genderkérdések. Vannak olyan kisebbségi (gyakran rejtőzködő) csoportok, amelyek ugyancsak érdemesek a figyelemre – a saját nemükhöz vonzódók, a transzneműek, és még számos kisebbségi csoporthoz tartozó embertársunk, akiknek elég nehéz az életük az előítéletek és a kirekesztettség miatt. Ez szociológiai, lélektani és egyben genderkérdés is.

false

Röviden és felületesen ennyi volna. Erre mondja az IKSZ, hogy „ezzel a tanulmánnyal semmiben nem segítik nemzetünk felemelkedését, sőt rombolják azt az értékközpontú gondolkodást, ami a közép-európai országokban még jelen van”. Miért is? Nemzetünk felemelkedésének az volna a záloga, hogy ne adjunk számot arról, hogyan alakultak a múltban és hogyan festenek ma a férfi és női szerepek, a nemek szerinti munkamegosztás és viselkedésformák megoszlása? Hogy mi volt és mi ma a sorsuk azoknak, akik a bevett konvencióktól eltérnek? Ez olyasvalami, aminek átgondolása rombolja az értékközpontú gondolkodást?

De van még tovább is. Az IKSZ azt javasolja, hogy a rektor „az erre a szakra szánt pénzzel, erőforrással inkább egy demográfiai intézetet, egy családüggyel foglalkozó tanszéket állítson fel”. Vagyis azt gondolja, hogy a demográfiai helyzet javítása meg a „családügy” üdve azon múlik, van-e hozzá rangos egyetemen megfelelő tanszék.

Aha.

Ha egy jelenséget károsnak, veszedelmesnek, „nonszensz őrültségnek” tartunk, akkor az ne legyen egyetemi stúdium tárgya. A gender studies – vagyis amit az IKSZ annak hisz – ilyen, valami szörnyű és gusztustalan dolog lehet, tehát nem tanulmányozandó. A meteorológusok akkor ne tanuljanak a tornádóról, az orvosok a rákról, a vízmérnökök az árvízről, a történészek a háborúkról. Pfuj. Ezek rémes dolgok, ki velük az egyetemi tanrendből! Nem engedhetünk a tornádó- (rák-, árvíz-, háború-) lobbi nyomásának!

Azért én az IKSZ helyében távolabbra tekintenék. Nemcsak hogy konjunktúra- és boldogságszakot, hanem gyémánt-, arany- és korlátlan olajkincsszakot is létesítenék. Hátha akkor meglesz a tárgya is.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.