A Boross-apokalipszis

  • Kálmán C. György
  • 2017. április 28.

Első változat

Boross Péter kifejtette gondolatait a haldokló Nyugatról és az életerős, fenyegető Keletről.

Nyilván blaszfémiának tekintik a hardcore Wagner-rajongók, de nekem mindig kicsit mulatságos a Parsifal harmadik felvonásának legvége – minden misztikus módon egyesül mindennel, minden diadalmaskodik és megszentelődik: a hatalom, a szerelem, a húsvét, az egész kereszténység, a legyőzött betegség (vagyis az élet) és a hit. Megszűnik a logika (hiszen a hit és a csoda uralkodik), nincs többé semmi okszerűség, sorrend, hierarchia, bármi bármivel azonos, és minden egyetlen kitüntetett pillanatba sűrűsödik.

Felemelő, de azért sok.

Amiképpen az ellenkezője is sok, a mérhetetlenül pesszimista, apokaliptikus látásmód, ahol nem azt látjuk, hogy minden a legfőbb jó felé tart, amelybe beleolvad végül, hanem éppen a végső romlás van jelen, minden széthull, és a pusztulás már-már fokozhatatlan. Ez onnan jutott az eszembe, hogy olvastam Boross Péter interjúját (itt), amiből kitűnik: az agg bölcselő szeme előtt világunk képe a szörnyű, beteges enyészet jegyeit mutatja. A rothadás is rothad, fekély, galád, már az agónia sem a régi.

Boross Péter

Boross Péter

 

Míg Wagnernél egyetlen pillanatba zsúfolódik össze az üdvösség és a legfőbb szentség, addig a Boross-féle hanyatlástörténet ezredévekre hullik szét: a „fehér civilizáció” sok száz évéről van szó meg a lehanyatlott Nyugatrómai Birodalomról, és még megússzuk, hogy Róma bukásáról ne szóljon feddő szavakkal a volt miniszterelnök.

Összefoglalva: minden szétesik, zuhan, halódik és bűzlik.

Európának vége, „a romlás centruma Nyugat-Európa, amelyik álmokból él”, jön a kalifátus, mert a végromlásában agonizáló Nyugat mindent megvet, ami tőle keletre van. Márpedig „ami nyomul, annak hite van, s ereje, ahová nyomul, ott megszűntek a régi hitek és azok az erények, amelyek egykor Európát jellemezték”. Kelet-Európának az lehet az esélye, hogy ha nem járkálnak ide „emberi jogi kutatók, és fals hírekkel nem tömik tele a világot” – de a hitét veszített Nyugat menthetetlen.

false

Nem Boross mond egyedül efféléket, az elmúlt években nagy a divatja kormány- és kormányközeli körökben a világtörténelmi látomásoknak. Nehezen állja meg az ember, hogy feltegyen néhány kérdést. Mit tetszenek érteni a Nyugat hanyatlásán? Mi pontosan az az életerős és pusztító Kelet, amelyik be akar törni? A primitív japán hordák, a vérfertőző és büdös arabok, netán a megszállott tatárok? És ha a hitetlen, züllött, gyenge világ eltűnik, az miért nem pozitív fejlemény?

És így tovább. Annyi kérdés volna, annyi tisztázatlan, bonyolult probléma – csakhogy ezek mintha túl egyszerűen hullanának bele a feneketlen sötétségbe. Minden az apokalipszis mélyén egyesül, ott fortyog és enyészik el. S akkor ráébredünk, hogy ez pusztán a megfordítása az üdvtörténetnek: kérdéseink ne legyenek, észszerűséget ne keressünk, minden a végromlásba fut ki. Ha van hitünk, adjuk fel az elemzést. Pont úgy, mint a Parsifal végén. Dőljünk hátra, élvezzük a csodás (bár szomorú) képet.

Azért Wagner zenéje legalább csodálatos.

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.