A Boross-apokalipszis

  • Kálmán C. György
  • 2017. április 28.

Első változat

Boross Péter kifejtette gondolatait a haldokló Nyugatról és az életerős, fenyegető Keletről.

Nyilván blaszfémiának tekintik a hardcore Wagner-rajongók, de nekem mindig kicsit mulatságos a Parsifal harmadik felvonásának legvége – minden misztikus módon egyesül mindennel, minden diadalmaskodik és megszentelődik: a hatalom, a szerelem, a húsvét, az egész kereszténység, a legyőzött betegség (vagyis az élet) és a hit. Megszűnik a logika (hiszen a hit és a csoda uralkodik), nincs többé semmi okszerűség, sorrend, hierarchia, bármi bármivel azonos, és minden egyetlen kitüntetett pillanatba sűrűsödik.

Felemelő, de azért sok.

Amiképpen az ellenkezője is sok, a mérhetetlenül pesszimista, apokaliptikus látásmód, ahol nem azt látjuk, hogy minden a legfőbb jó felé tart, amelybe beleolvad végül, hanem éppen a végső romlás van jelen, minden széthull, és a pusztulás már-már fokozhatatlan. Ez onnan jutott az eszembe, hogy olvastam Boross Péter interjúját (itt), amiből kitűnik: az agg bölcselő szeme előtt világunk képe a szörnyű, beteges enyészet jegyeit mutatja. A rothadás is rothad, fekély, galád, már az agónia sem a régi.

Boross Péter

Boross Péter

 

Míg Wagnernél egyetlen pillanatba zsúfolódik össze az üdvösség és a legfőbb szentség, addig a Boross-féle hanyatlástörténet ezredévekre hullik szét: a „fehér civilizáció” sok száz évéről van szó meg a lehanyatlott Nyugatrómai Birodalomról, és még megússzuk, hogy Róma bukásáról ne szóljon feddő szavakkal a volt miniszterelnök.

Összefoglalva: minden szétesik, zuhan, halódik és bűzlik.

Európának vége, „a romlás centruma Nyugat-Európa, amelyik álmokból él”, jön a kalifátus, mert a végromlásában agonizáló Nyugat mindent megvet, ami tőle keletre van. Márpedig „ami nyomul, annak hite van, s ereje, ahová nyomul, ott megszűntek a régi hitek és azok az erények, amelyek egykor Európát jellemezték”. Kelet-Európának az lehet az esélye, hogy ha nem járkálnak ide „emberi jogi kutatók, és fals hírekkel nem tömik tele a világot” – de a hitét veszített Nyugat menthetetlen.

false

Nem Boross mond egyedül efféléket, az elmúlt években nagy a divatja kormány- és kormányközeli körökben a világtörténelmi látomásoknak. Nehezen állja meg az ember, hogy feltegyen néhány kérdést. Mit tetszenek érteni a Nyugat hanyatlásán? Mi pontosan az az életerős és pusztító Kelet, amelyik be akar törni? A primitív japán hordák, a vérfertőző és büdös arabok, netán a megszállott tatárok? És ha a hitetlen, züllött, gyenge világ eltűnik, az miért nem pozitív fejlemény?

És így tovább. Annyi kérdés volna, annyi tisztázatlan, bonyolult probléma – csakhogy ezek mintha túl egyszerűen hullanának bele a feneketlen sötétségbe. Minden az apokalipszis mélyén egyesül, ott fortyog és enyészik el. S akkor ráébredünk, hogy ez pusztán a megfordítása az üdvtörténetnek: kérdéseink ne legyenek, észszerűséget ne keressünk, minden a végromlásba fut ki. Ha van hitünk, adjuk fel az elemzést. Pont úgy, mint a Parsifal végén. Dőljünk hátra, élvezzük a csodás (bár szomorú) képet.

Azért Wagner zenéje legalább csodálatos.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.