Szóbeli értékelés

  • Kálmán C. György
  • 2013. január 28.

Első változat

Jó napot, üljön le. Ne vegye le a kabátot, röviden végzünk.

Szóval, sokáig gondolkoztam, első dühömben meg akartam vágni, aztán úgy gondoltam, jobb lesz egy kegyelemkettes. Még a végén újat kell írnia, nekem meg elolvasni, osztályozni, na még csak az hiányzik. Nem lopom én az időmet. Kettes. Elmondom, miért.

Itt a dolgozat:

Orbán Viktor nyilatkozata a holokauszt nemzetközi emléknapján

2013. január 27. 10:56

68 évvel ezelőtt ezen a napon szabadult fel az auschwitzi és a birkenaui koncentrációs tábor. A holokauszt nemzetközi emléknapján Magyarország kormánya fejet hajt az áldozatok előtt. A fájdalmas évforduló minden jóérzésű magyar embert megemlékezésre késztet.

Hazánkban él Közép-Európa legnagyobb létszámú zsidó közössége, amelynek virágzó kultúrája mindig is a magyar kultúra szerves része volt, és az napjainkban is. A zsidóság 1944-45-ös tragédiája így az egész magyar nemzet tragédiája.

A magyar kormány erkölcsi és politikai kötelességének érzi, hogy következetesen nézzen szembe a XX. századi diktatúrákkal és az akkor elkövetett rémtettekkel. Bevezettük a holokauszt emléknapot minden magyar iskolában, megalapítottuk a Terror Háza Múzeumot, valamint most már lassan egy évtizede működik a Holokauszt Emlékközpont Budapesten. 2014 a magyar zsidóság megsemmisítésének 70. évfordulója, ezért a kormány létrehozta a Magyar Holokauszt 2014 Emlékbizottságot.

Meggyőződésem, hogy Magyarország egy olyan ország, ahol soha többé nem fordulhat elő, hogy embereket származásuk, vallásuk miatt hátrány, megaláztatás érjen. Megvédjük az ország minden polgárát, és ebben nem ismerünk kompromisszumot. Nem tűrjük és elítéljük bármely kisebbség megbélyegzését, az antiszemitizmus minden megnyilvánulási formáját.

Budapesten, 2013. január 27-én

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke

(orbanviktor.hu)

Hát a fogalmazás, az nem megy. Hanyadéves maga? Mert azért bizonyos alapvető dolgokat megtanulhatott volna már. Ilyet: „virágzó kultúrája mindig is a magyar kultúra szerves része volt” – ilyet nem írunk le. Ne magyarázzam. Elolvasta egyáltalán még egyszer, mielőtt leadta? Vagy: „Magyarország egy olyan ország” – egy, könyörgök? Aztán: a megvédésben kompromisszum? (Amit „nem ismerünk”?) Hát hogyan volna ez egyáltalán elképzelhető? Belegondolt ebbe? És az alanyok: hol valami általános többes szám első személy, hol egyes szám első, hol „a kormány” – ugyan, miért nem döntötte el? Rémes, na.

És a szerkezet. Tudom, hogy maga rá van görcsölve a pompás eredményekre, a nagyszabású sikerekre, ha tehetné, folyton ezekről beszélne – de az ég szerelmére, most nem ez a téma. Hogy lehet ilyen rövid szövegben egy egész bekezdést szentelni annak, hogy mi milyen nagyszerűek vagyunk? Azt, mondjuk, ne is firtassuk, hogy a Terror Háza… na mindegy, érti ezt maga.

Jó, maga most azon háborog, hogy én pikkelek magára, bármit írt volna, rossz jegyet kapna. Ebben, bevallom, van valami. Figyelem magát már régóta, ez a téma nem nagyon érdekli magát, igyekszik lerázni, gyorsan és egyszerűen megszabadulni az egésztől, ha csak teheti, régi szövegeket másol, vagy bebújik a pad alá, focimeccsre megy inkább, gyárat avat, mit tudom én. De ha már egyszer írásos munkát ad ki a kezéből, elvárható volna, hogy összekapja magát. Akármit gondolok is magáról, ennél azért jobbra számítottam. Mehet, csukja be az ajtót maga mögött.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.