Te (Szókommentárok 4.)

  • Kálmán C. György
  • 2013. március 22.

Első változat

Bajom van nekem ezzel a tegeződéssel.

Néhány napja indult egy oldal a Facebookon, amely arra szólítja fel az odalátogatókat, hogy a miniszterelnök számára személyes üzenetet vegyenek videóra (webkamerával, mobiltelefonnal, akárhogy), küldjék el, és azt a legnagyobb közösségi videomegosztó oldalon közzéteszik. A felhívás – természetesen – tegeződő formában érkezik („Üzenj te is!”), és érdekes megfigyelni, hogy az üzenők egy része tegeződve, másik része magázódva-önözve fogalmaz.

Az utóbbi aligha szorul magyarázatra; aki tegez, az (nagyjából) két okból teheti ezt. Egyrészt azért, mert életkorban nem áll nagyon távol a megszólítottól – bár egy bizonyos kor után ez már nem szokott elég alapot nyújtani arra, hogy valakit tegezzünk. Másrészt – ez sokkal valószínűbb – azért, mert élesen szétválik a valóságos, életbeli, közvetlen találkozás (ami, ugye, aligha történik meg – s amely esetben szó se volna tegeződésről), és a fiktív, képzeletbeli megszólalás, ami sokkal inkább szól a nyilvánosságnak, mint a valóságos megszólítottnak. A tegezés elszakadást jelent a valóságostól: nem valamely megtörtént találkozás felidézése, előrejelzése vagy végrehajtása, hanem koholmány, fiktív cselekedet. Márpedig ki hallott már olyat, hogy a napot, az anyám tyúkját, a Tiszát vagy a Kárpátokat valaki magázva-önözve szólítsa meg?  (Ha ilyenkor a magázást választjuk, azt sugalljuk, hogy valóságos találkozásról van szó.)

A soha létre nem jövő kommunikáció tegeződve zajlik.

De másféle tegeződés is van, persze. Ha valóban jól ismerjük azt, akihez (akár nyilvánosan) beszélünk, választhatjuk a tegezőformát. Bizonyos körülmények között ezt (íratlan) szabályok tiltják. A parlamenti képviselők jó része nyilván tegezi egymást a folyosón, de az ülésteremben – vagy az írásbeli, hivatalos érintkezésben – szigorúan magázódnak. A magázás tehát lehet kényszerűség – olyan esetet nem tudok, hogy a tegezés volna az.

A tegezés választása tehát nemcsak azt sugallhatja, hogy „úgysem találkozunk, ez úgyis csak színjáték, egyoldalú és a nézőknek/olvasóknak szóló oráció, tehát letegezlek” – hanem azt is, hogy mi különben jóban vagyunk, találkoztunk már, hadd tudja meg mindenki. És hogy ez fontos: úgy szólok hozzád a nyilvánosság előtt, hogy a mi valóságos (közeli) kapcsolatunkat is mindenki szeme elé tárom. A kérdés az, hogy a viszony efféle színrevitele, be- és megmutatása szükséges-e, értelmes-e, fontos-e, hasznos-e.

Nyilván esete válogatja.

Amikor Schilling Árpád tegeződve szólítja meg Trill Zsoltot, azt teljesen természetesnek találom – kollégák, ismerik egymást, és nem állnak alá-fölérendeltségi viszonyban. Akkor már húztam a számat, amikor Vári György – máskülönben sok megfontolandó mozzanatot tartalmazó nyílt levelében – „Lacinak” nevezte és tegezte a (volt) államtitkárt, L. Simon Lászlót. Nem tudom, volt-e közöttük ilyen bensőséges, baráti viszony – de ha volt, bőven elég ok van rá, hogy ezt a levél írója negligálja. És egyébként is: a köz nevében (közíróként) megszólaló újságíró ne bratyizzon holmi politikusokkal. Kicsit más – de csöppet sem jobb – íze van annak, amikor György Péter levelet ír Balog „Zolinak”, tegeződve.

György levelével sok kisebb-nagyobb bajom van, de ez alapvető: miért személyes kérdés az, hogy egy miniszter kitüntet egy habókos félnácit? Miért kell emlékeztetni akár a minisztert, akár az olvasót, hogy a levél írójának milyen személyes kapcsolata van a levél címzettjével? Nem ez az ideje a barátság (vagy bármilyen meghittebb viszony) felmondásának? (Én ezen az időn rég túl lennék.) Ugyan miért kellene nácikkal parolázó, Prohászka-szobrot avató, egyházakat földbe döngölő politikusokkal (egyáltalán: bármilyen politikussal) tegeződni?

Még egyszer: a tegeződés magyarázatra szorul; a magázódás – nem. Olykor össze lehet (vagy kell) magázódni.

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Nem vénnek való vidék

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.