Magyar Narancs: Sikerült már pontosabban rekonstruálni a 19 orosz drón szeptember 10-i lengyelországi behatolását? Az első információk szerint a drónok Gerbera típusú felderítő, zavaró, általában töltetet nem hordozó csali (decon) drónok voltak, és zömmel Belarusz felől repültek át a lengyel határon.
Szenes Zoltán: A támadás időpontja azért is érdekes, mert két nappal később, szeptember 12-én meg kezdődött a Zápád 2025 (Nyugat 2025) orosz–fehérorosz közös hadgyakorlat, és ezt a két eseményt érdemes egyetlen egészként nézni. A dróntámadásban két dolog volt igazán meglepő. Az egyik, hogy tömeges volt, 19 drón lépte át a lengyel határt. Ezek egy része fehérorosz oldalról érkezett, sőt bizonyos drónokban lengyel, illetve litván SIM-kártyákat is találtak. A másik meglepő fejlemény az incidens kiváltotta nagy riadalom volt. Hál’ istennek, végül kiderült, hogy ezek csupán csali drónok voltak; ezeket olcsó anyagokból rakják össze, legfeljebb 10–20 ezer dollár értékben. Ez azért érdekes, mert a drónok közül a lengyel és szövetséges vadászgépek csak négy darabot lőttek le, amelyek egy lengyelországi NATO-bázis felé tartottak. A többieket békén hagyták, és ami meglepő, hogy végül addig repültek, amíg elfogyott az üzemanyaguk. Kiderült, hogy a légtérsértő drónok nagy hatótávolságig, egészen 600 kilométerig is tudtak szállni az indítás helyétől, mert még egy pót-üzemanyagtartályt is szereltek rájuk. De a legriasztóbb fejlemény az volt, hogy sem a lengyel légvédelem, sem az ott tartózkodó NATO-repülőgépek sem tudták igazán, hogy merre repülnek. Pontos információkat csak akkor kaptak, amikor elfogyott az üzemanyaguk, és egyszerűen leestek. Amikor a leesett drónt megtalálták, a hatóságok elkerítették a roncsokat, odaállítottak egy rendőrt, hogy vigyázzon rá, senki ne babráljon vele.
MN: Ezeknek a csali drónoknak milyen technológiai jellegzetességeik vannak?
SZZ: Ezek orosz gyártású, kis motorral hajtott, rétegelt lemezből, műanyag habból és néhány elektronikai alkatrészből készült drónok, amelyek többnyire nem hordanak robbanóanyagot: igazából öngyilkos küldetésre, felderítésre és figyelemelterelésre szolgálnak. Az oroszok arra használják az ilyeneket, hogy ha – mint a múlt héten – több mint 800 repülőeszközzel, drónnal, rakétával támadják meg Ukrajnát, akkor az első nagy hullámban döntő többségében ezeket indítják el, hogy leterheljék, lefogják a légvédelmet. Csak utána jönnek a másik nagy hullámban a valóságos robbanóanyaggal felszerelt és nagy pusztítást okozó harci drónok. Azért a Gerberákra is lehet kis mennyiségű robbanóanyagot, mondjuk, 5–10 kilót elhelyezni. Amúgy ezek is viszonylag nagy méretűek: 2 méter hosszúak, 2,5 méter széles a delta-szárnyuk fesztávolsága, de a Lengyelországba belépett drónokon nem volt töltet, nem is ez volt a szándék velük. Nagy probléma, hogy mindez nagyon meglepte a lengyeleket, ahogy a NATO-ban mindenkit. Kérdés, hogy ez most légtérsértés volt vagy sem? A fő kérdés persze az, hogy mit lehet ilyen esetben csinálni, hogyan lehet a drónok ellen védekezni? A NATO nagyon gyorsan reagált, mivel a lengyelek kérték a 4. cikkely alkalmazását, amely lehetővé teszi, hogy a NATO-tagállam az Észak-atlanti Tanács, a NATO első számú politikai döntéshozó testülete elé vigyen egy ügyet. Ez elég egyszerű volt, mert a testület minden szerdán ülésezik, és délután meg is tartották a tanácskozást, ahol döntöttek arról, ami péntekre (szeptember 12-re) már meg is valósult, hogy indítsanak egy új légvédelmi támogató műveletet Eastern Sentry, azaz Keleti Őrszem néven, ami hasonlít a januárban létrehozott Balti Őrszemhez (Baltic Sentry).
Emellett több ország ajánlott föl segítséget: a franciák repülőgépeket, a csehek helikoptereket, a hollandok vadászgépei pedig már jelen is vannak. Igazából több légi eszközt vezéreltek lengyel területre. De nem megoldott a NATO drónvédelme. A drón fegyvernem egy viszonylag új téma a szövetség számára: csupán 2019-ben kezdtek vele foglalkozni, és most, augusztus végére hagyták jóvá a NATO drónellenes doktrínáját, ám ez nincs a gyakorlatban kipróbálva. A NATO-nak van egy integrált légvédelmi és rakétavédelmi rendszere – ezt most ki kell majd egészíteni egy drónvédelmi rendszerrel, de hogy milyen eszközökkel, hogyan védekezzenek a drónok ellen, ezt csak most kezdik kialakítani. Mindennek koordináltan kell zajlania – a drónvédelemnek is rétegesnek kell lenni.
És itt – nem úgy, mint Izraelben, amely egy kis ország – sok száz kilométer hosszan, hatalmas távolságot átfogva kellene olyan légvédelmet csinálni, amely jó előre jelzi a drónokat. Ukrán oldalról ez sem lesz könnyű, mert azok a drónok, amelyek abból az irányból jönnek, elmehetnek egészen a határig. Fehérorosz oldalról némileg könnyebben lehet detektálni ezeket. A másik probléma, hogy mivel semmisítsék meg a drónokat. Mert most az történt, hogy lelőtték a NATO-bázis felé repülő 10–20 ezer dolláros drónokat, több százezer vagy millió eurós, dolláros rakétákkal.
MN: A költségeket nézve ez eléggé aránytalan és pazarló megoldás.
SZZ: Aránytalan és nem is fenntartható. Az igazi kihívást itt az jelenti, hogy bár a NATO aktívan és jól tevékenykedett a meglévő kereteken belül, de mit csináljanak akkor, ha az oroszok ezt megismétlik? Ha ezúttal máshol jönnek? Romániába is berepült egy drón a minap: igazából az sem csinált semmit, felküldtek két vadászgépet, és megvárták, amíg magától leesik.
A másik problémát az orosz akció jellege adja. Mindenki, már persze az oroszokat kivéve, úgy értékeli, hogy ez az akció tudatos volt. Úgy gondolom, hogy Moszkva lényegében egy kognitív hadviselést is folytat, ami szintén új dolog: ez is a hibrid hadviselés része, amellyel a lakosságot, az európai közvéleményt, a nemzeti és szövetségesi döntéshozatalt akarják befolyásolni. Elég arra gondolni, hogy a tömeges dróntámadás miatt a határos lengyel vajdaságokban légiriadót rendeltek el, és az ekkor készült felvételeken hallani a szirénák hangját. Mint a második világháború alatt.
MN: Ezek ebben a régióban különösen rossz emlékeket idéznek…
SZZ: Nagyon rossz emlékeket. Pontosan ez is a célja az ilyen akcióknak: meg kell osztani, meg kell félemlíteni a lakosságot. A lengyeleknél éket verni a kormány és az elnök közé, a szövetségben gátolni a döntéshozatalt, az egységes fellépést. Lásd ehhez Trump reagálását: segítek én, ha a NATO-tagállamok 50–100 százalékos vámot vetnek ki Kínára. A kognitív hadviselés éppen az orosz–ukrán háborúval kapcsolatos információs teret befolyásolja, a helyzetfelismerést, a gyors döntéshozatalt, a cselekvési tervek készítését. Az oroszok ezt könnyebben elérik, mert egy nagy központosított államról van szó – ehhez képest a NATO mindig is összetett, jelenleg 32 országból álló, konszenzusos döntéshozatalon alapuló szövetségként funkcionál.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
