Levél Parraghnak

  • Kálmán C. György
  • 2013. március 19.

Első változat

Tisztelt Parragh László,

megértem a csalódottságát; Önnek az idén nem jutott kitüntetés, a felső- és közoktatás nagy szakértői közül ezúttal csak Demján Sándor díjazására futotta a kormányzat figyelméből – na meg egy másik rászorulóra gondoltak még, az egész népét az Echo Tv és a Magyar Hírlap felületein szépre, jóra nevelő Széles Gáborra. Van ilyen, Ön is sorra kerül, higgye el. (Lám, szegény Csányi Sándor is kimaradt, Simicska Lajos meg – szokásához híven – szerényen a háttérbe húzódik.)

Azt is megértem, hogy Ön ezért bizonyítani szeretné, hogy nem ért kevésbé a felsőoktatáshoz és a nép neveléséhez, mint méltán kitüntetett pályatársai. Nagy interjúja a Népszabadságban jelent meg, de hadd szóljak itt csak arról a válogatásról, amely felsőoktatási nézeteiből szemezget.

Engem lenyűgözött.

Már írása eleje felé bátran veszi át Klinghammer államtitkár rendkívül szellemes kategóriáját (igaz, forrásmegjelölés nélkül), a „tücsökszakot” (le sem bírom írni nevetés nélkül, az a folt ott alul a csorgó könnyeimtől van), és hát milyen szemléletes – azért éppen „tücsökszak”, mert… „ha oda bejutok, bármi lehet belőlem”. Pont, mint a tücsök. Ilyen tücsökszak, mondja Ön, az andragógia (felnőttképzés), ami tehát azért nem lehet fontos, mert miféle képzés is az, ami nem korlátozott, rugalmatlan, szűk szaktudást ad, hanem ugrándozhat az ember, mint afféle tücsök, bruhahaha.

Később hozzá is teszi: „az optimális az, hogy az asztalos tanuljon meg fűrészelni”; hogy tisztában legyen az írott szövegek, a számok vagy a képek világával, esetleg ismerje a számítógépet és hazánk földrajzát meg történelmét – erre legyen elég a szakképzésre szánt órák harmada, a kirelejzomát. Ha szabad továbbgondolnom nb. elképzeléseit, talán érdemes volna külön csapoló-enyvező asztalos és fűrészelő asztalos képzéseket indítani, így jelentősen rövidíthetnénk az oktatásra szánt időt. Járulékos előnye az Ön nézeteinek, hogy végre véget lehetne vetni a kisvállalkozások fékevesztett burjánzásának, a félanalfabéta pozdorjalemez-fűrészelő aligha fog kisüzemet alapítani, megtalálja szépen a helyét a nagyipari szférában.

Ragaszkodjunk a szigorú szakmai képzéshez – mindenki azt és csak azt csinálja, amire az állam drága pénzén kiképezték, amire a képzettsége feljogosítja!

Hallottam olyan véleményeket – és, mondhatom, undorral fordultam el ezektől az emberektől –, amelyek szerint az, aki (nyilván) szaniteráru-nagykereskedői szakképesítést szerzett, az ne szóljon bele olyan ügyekbe, amelyekhez köz- és felsőoktatás-szakértői képzettség kell. Pfuj. Ezt nevezik, ahogyan ezt Ön sokkal jobban tudja nálam, ad hominem érvelésnek. Hiszen – most veszem csak észre – éppen Ön is él hasonló argumentumokkal: azt nyilatkozza, hogy azok ellenezték a szakképzés átalakítását, akik „egzisztenciálisan kötődtek a régi rendszerhez”. Jó, magam is felhoztam zsenge gyermekkoromban hasonló érveket, amikor a szorzótábla dolgában vitatott kérdések merültek föl, s a burzsoá áltudomány szolgalelkű szekértolójának neveztem a tanító nénit, vagy amikor vízrajzi tanulmányaim során csökött szcientista fakticizmusnak bélyegeztem a Duna és a Tisza relatív helyzetének autoriter meghatározását.

De higgye el, ismétlem: megértem Önt. Az érv oly nehezen választható el az érvelőtől – én volnék az utolsó, aki a kontextustól (s így a megszólalótól) elszakítva, valamiféle „tiszta” szöveg alapján mondanék ítéletet a megnyilatkozásokról, kiszakítva az eleven szociológiai közegből. Önnek ebben is igaza van; a régi rendszer hívei kizárólag hülyeségeket mondanak, és viszont: ami hülyeség elhangzik, az a régi rendszer híveinek szájából jön.

Köszönöm Önnek ezeket a felismeréseket, az élményt, az örömöt, az útmutatást.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.