Nyugi

  • Kálmán C. György
  • 2013. március 24.

Első változat

Mondjuk, egy közép-európai kis országról rendkívül rosszindulatú, téves értesülésekre alapozott, hazug és torzító kis rajzfilmet készít egy nagy nyugat-európai ország televíziója, és leadja a gyerekeknek szánt híradójában. Mi történik?

Mindenki tudja, mire gondolok. A Németországban vetített filmecskére, amely arról szól, hogy a médiahelyzet és az alkotmányozás furcsaságai miatt az Európai Unió piros lapot mutat Magyarországnak.

Nos, ha ez a „közép-európai kis ország”, amit fentebb emlegettem, éppen Magyarország, akkor az történik, hogy először a Külügyminisztérium és annak szóvivője éles szavakkal ítéli el a gaz ármányt, kikéri magának, felháborodik és igazságot követel hazánknak. S ha ez sem elég ahhoz, hogy a gyermekhíradó készítői (és, per extensionem, a német újságíró-társadalom, a szövetségi külügyminisztérium, a Német Szövetségi Köztársaság [na, ezek még mindig így nevezik magukat] és az Európai Unió) inukba szállt bátorsággal esedezzenek bocsánatért, akkor megszólal maga a magyar miniszterelnök, nyomatékkal, egyenesen gyermekeken elkövetett agymosásnak nevezve a történteket.

Ne is részletezzük, hogy erre mi a nyilvános és a publikum számára nem látható válasz. A külügyről is, a miniszterelnökről is meglesz mindenkinek a véleménye, és a filmet összehasonlíthatatlanul többen nézik meg itthon és szerte a világon, mint készítőik bármikor remélni merték volna.

Tegyük fel továbbra is, hogy a rajzfilm rendkívül rosszindulatú, téves értesülésekre alapozott, hazug és torzító – mi történne ezzel szemben N-ben (ez ugyancsak kis közép-európai ország, az N, mondjuk, a normális rövidítése)? Az, hogy a Külügyminisztérium egyik osztályvezető-helyettese, miután az újságírók hada régóta unszolja már, hogy kommentálja a gyerektévében bemutatott filmet, kinyög valami ironikus mondatot. És semmi több. A miniszterelnöknek esze ágában sincs megszólalni, ha mégis megkérdezik, az illetékes osztályvezető-helyetteshez utasítja az újságírót.

Mert ebben az N-ben úgy gondolják, ennyit elvisel az ország, a méltánytalanságot le lehet nyelni, az igazságtalanságot nem kell mindig megtorolni. Néha megéri nem hepciáskodni. Legalább nevetségesek nem leszünk.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.