Nyugi

  • Kálmán C. György
  • 2013.03.24 08:40

Első változat

Mondjuk, egy közép-európai kis országról rendkívül rosszindulatú, téves értesülésekre alapozott, hazug és torzító kis rajzfilmet készít egy nagy nyugat-európai ország televíziója, és leadja a gyerekeknek szánt híradójában. Mi történik?

Mindenki tudja, mire gondolok. A Németországban vetített filmecskére, amely arról szól, hogy a médiahelyzet és az alkotmányozás furcsaságai miatt az Európai Unió piros lapot mutat Magyarországnak.

Nos, ha ez a „közép-európai kis ország”, amit fentebb emlegettem, éppen Magyarország, akkor az történik, hogy először a Külügyminisztérium és annak szóvivője éles szavakkal ítéli el a gaz ármányt, kikéri magának, felháborodik és igazságot követel hazánknak. S ha ez sem elég ahhoz, hogy a gyermekhíradó készítői (és, per extensionem, a német újságíró-társadalom, a szövetségi külügyminisztérium, a Német Szövetségi Köztársaság [na, ezek még mindig így nevezik magukat] és az Európai Unió) inukba szállt bátorsággal esedezzenek bocsánatért, akkor megszólal maga a magyar miniszterelnök, nyomatékkal, egyenesen gyermekeken elkövetett agymosásnak nevezve a történteket.

Ne is részletezzük, hogy erre mi a nyilvános és a publikum számára nem látható válasz. A külügyről is, a miniszterelnökről is meglesz mindenkinek a véleménye, és a filmet összehasonlíthatatlanul többen nézik meg itthon és szerte a világon, mint készítőik bármikor remélni merték volna.

Tegyük fel továbbra is, hogy a rajzfilm rendkívül rosszindulatú, téves értesülésekre alapozott, hazug és torzító – mi történne ezzel szemben N-ben (ez ugyancsak kis közép-európai ország, az N, mondjuk, a normális rövidítése)? Az, hogy a Külügyminisztérium egyik osztályvezető-helyettese, miután az újságírók hada régóta unszolja már, hogy kommentálja a gyerektévében bemutatott filmet, kinyög valami ironikus mondatot. És semmi több. A miniszterelnöknek esze ágában sincs megszólalni, ha mégis megkérdezik, az illetékes osztályvezető-helyetteshez utasítja az újságírót.

Mert ebben az N-ben úgy gondolják, ennyit elvisel az ország, a méltánytalanságot le lehet nyelni, az igazságtalanságot nem kell mindig megtorolni. Néha megéri nem hepciáskodni. Legalább nevetségesek nem leszünk.

Neked ajánljuk