Nyugi

  • Kálmán C. György
  • 2013. március 24.

Első változat

Mondjuk, egy közép-európai kis országról rendkívül rosszindulatú, téves értesülésekre alapozott, hazug és torzító kis rajzfilmet készít egy nagy nyugat-európai ország televíziója, és leadja a gyerekeknek szánt híradójában. Mi történik?

Mindenki tudja, mire gondolok. A Németországban vetített filmecskére, amely arról szól, hogy a médiahelyzet és az alkotmányozás furcsaságai miatt az Európai Unió piros lapot mutat Magyarországnak.

Nos, ha ez a „közép-európai kis ország”, amit fentebb emlegettem, éppen Magyarország, akkor az történik, hogy először a Külügyminisztérium és annak szóvivője éles szavakkal ítéli el a gaz ármányt, kikéri magának, felháborodik és igazságot követel hazánknak. S ha ez sem elég ahhoz, hogy a gyermekhíradó készítői (és, per extensionem, a német újságíró-társadalom, a szövetségi külügyminisztérium, a Német Szövetségi Köztársaság [na, ezek még mindig így nevezik magukat] és az Európai Unió) inukba szállt bátorsággal esedezzenek bocsánatért, akkor megszólal maga a magyar miniszterelnök, nyomatékkal, egyenesen gyermekeken elkövetett agymosásnak nevezve a történteket.

Ne is részletezzük, hogy erre mi a nyilvános és a publikum számára nem látható válasz. A külügyről is, a miniszterelnökről is meglesz mindenkinek a véleménye, és a filmet összehasonlíthatatlanul többen nézik meg itthon és szerte a világon, mint készítőik bármikor remélni merték volna.

Tegyük fel továbbra is, hogy a rajzfilm rendkívül rosszindulatú, téves értesülésekre alapozott, hazug és torzító – mi történne ezzel szemben N-ben (ez ugyancsak kis közép-európai ország, az N, mondjuk, a normális rövidítése)? Az, hogy a Külügyminisztérium egyik osztályvezető-helyettese, miután az újságírók hada régóta unszolja már, hogy kommentálja a gyerektévében bemutatott filmet, kinyög valami ironikus mondatot. És semmi több. A miniszterelnöknek esze ágában sincs megszólalni, ha mégis megkérdezik, az illetékes osztályvezető-helyetteshez utasítja az újságírót.

Mert ebben az N-ben úgy gondolják, ennyit elvisel az ország, a méltánytalanságot le lehet nyelni, az igazságtalanságot nem kell mindig megtorolni. Néha megéri nem hepciáskodni. Legalább nevetségesek nem leszünk.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.