Csutora

  • kertész lesek
  • 2013. szeptember 6.

Ételhordó

Mi történik, ha a felszolgáló vaskos karláncán megcsillan a gyertyafény? Az Ételhordó munkatársa a Velencei-tó környékéről jelenti.

Az elmúlt évtized nagy megállapítása a Velencei-tónál, hogy ami nem a parton van, az nincs.
A helyzet mostanra annyiban változott, hogy a 7-es főúton, Kápolnásnyéktől Dinnyésig szinte egymásba érnek az eladó/kiadó vendéglátóhelyek, ami a szezon kellős közepén elég szomorú mutatvány.

false

Ám ennek tükrében még nagyobb meglepetés, hogy a kihalt úton, Agárd Fehérvárhoz közeli végében nemcsak ételillat, de közönségzaj is kiszűrődik egy kerthelyiségből. Dínomdánomot nem mondanánk, de az átlaghoz képest ez is jóval több a soknál. A Csutora hatalmas parkolóját látva kellő rosszindulattal azt is mondhatnánk, hogy a hely minden bizonnyal valami idegenforgalmi irodára van rákötve, úgy meg könnyű forgalmat csinálni. Csakhogy buszt egyet sem látunk, vendéget annál többet, pedig nincs is hétvége.

Az étterem első látásra semmi olyat nem kínál, amitől izgalomba jönnénk: nagy kiterjedésű terasz, lombos fákkal, kerti bútorokkal, fényorgonával(!) és régi vágású pincérekkel. Ugye, Önök is úgy gondolják, hogy a magyar vendéglátás generációkon átívelő látványeleme az a pillanat, amikor a felszolgáló vaskos karláncán megcsillan a gyertyafény, midőn az étlapot az asztalra helyezi? (Én ugyan nem! - az olv. szerk.)

De ez a mostani étlap a dekorációnál jóval nagyobb izgalmat ígér, ezért különösen sajnáljuk, hogy első két bemondásunkra - csiga fűszervajjal (1590 Ft), zöldfűszeres sajtkrémmel töltött burgonyagombóc (990 Ft) - az a válasz: "Most éppen nincs".

Van viszont padlizsánkrém - pont az ne lenne! - füstölt szarvassonkával (1350 Ft), és bizony az utóbbi sokkal jobb lenne az előbbi nélkül. Megpróbáljuk az IKEA-ban kapható fóliás kiszerelésű hártyához hasonlítani, ami szerintünk kenterbe veri a serranót, de nincs értelme. Teljesen más iskola, más éghajlat, más szarvas, ám az élményanyag közel azonos.

Sajnos a roston sült kapros fogasfilé rákraguval (2190 Ft) ismét nem a legszerencsésebb párosítás. A halat legszívesebben reggelig magasztalnánk, de a "díszítés" egyáltalán nem hozzá illő, arról nem is beszélve, hogy ezeknek a rákoknak már akkor a doboz vagy a fagyasztott zacskó volt a nyughelyük, amikor fogasunk még meg sem született.

Régi kedvencünk a jó vadas, és itt valóban rászolgál a nevére, hiszen szarvasból való (2650 Ft). A sonkához hasonlóan újra eláll a lélegzetünk a pompás hústól, de a szósz és a zsemlegombóc helyett kiosztott ún. bécsi knédli sem csak jó ötlet.

Ehhez képest a túrós csusza (1250 Ft) ha nem is mondható csalódásnak, komolyabb meglepetéssel sem szolgál. Azért mind megettük.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.