Csutora

  • kertész lesek
  • 2013. szeptember 6.

Ételhordó

Mi történik, ha a felszolgáló vaskos karláncán megcsillan a gyertyafény? Az Ételhordó munkatársa a Velencei-tó környékéről jelenti.

Az elmúlt évtized nagy megállapítása a Velencei-tónál, hogy ami nem a parton van, az nincs.
A helyzet mostanra annyiban változott, hogy a 7-es főúton, Kápolnásnyéktől Dinnyésig szinte egymásba érnek az eladó/kiadó vendéglátóhelyek, ami a szezon kellős közepén elég szomorú mutatvány.

false

Ám ennek tükrében még nagyobb meglepetés, hogy a kihalt úton, Agárd Fehérvárhoz közeli végében nemcsak ételillat, de közönségzaj is kiszűrődik egy kerthelyiségből. Dínomdánomot nem mondanánk, de az átlaghoz képest ez is jóval több a soknál. A Csutora hatalmas parkolóját látva kellő rosszindulattal azt is mondhatnánk, hogy a hely minden bizonnyal valami idegenforgalmi irodára van rákötve, úgy meg könnyű forgalmat csinálni. Csakhogy buszt egyet sem látunk, vendéget annál többet, pedig nincs is hétvége.

Az étterem első látásra semmi olyat nem kínál, amitől izgalomba jönnénk: nagy kiterjedésű terasz, lombos fákkal, kerti bútorokkal, fényorgonával(!) és régi vágású pincérekkel. Ugye, Önök is úgy gondolják, hogy a magyar vendéglátás generációkon átívelő látványeleme az a pillanat, amikor a felszolgáló vaskos karláncán megcsillan a gyertyafény, midőn az étlapot az asztalra helyezi? (Én ugyan nem! - az olv. szerk.)

De ez a mostani étlap a dekorációnál jóval nagyobb izgalmat ígér, ezért különösen sajnáljuk, hogy első két bemondásunkra - csiga fűszervajjal (1590 Ft), zöldfűszeres sajtkrémmel töltött burgonyagombóc (990 Ft) - az a válasz: "Most éppen nincs".

Van viszont padlizsánkrém - pont az ne lenne! - füstölt szarvassonkával (1350 Ft), és bizony az utóbbi sokkal jobb lenne az előbbi nélkül. Megpróbáljuk az IKEA-ban kapható fóliás kiszerelésű hártyához hasonlítani, ami szerintünk kenterbe veri a serranót, de nincs értelme. Teljesen más iskola, más éghajlat, más szarvas, ám az élményanyag közel azonos.

Sajnos a roston sült kapros fogasfilé rákraguval (2190 Ft) ismét nem a legszerencsésebb párosítás. A halat legszívesebben reggelig magasztalnánk, de a "díszítés" egyáltalán nem hozzá illő, arról nem is beszélve, hogy ezeknek a rákoknak már akkor a doboz vagy a fagyasztott zacskó volt a nyughelyük, amikor fogasunk még meg sem született.

Régi kedvencünk a jó vadas, és itt valóban rászolgál a nevére, hiszen szarvasból való (2650 Ft). A sonkához hasonlóan újra eláll a lélegzetünk a pompás hústól, de a szósz és a zsemlegombóc helyett kiosztott ún. bécsi knédli sem csak jó ötlet.

Ehhez képest a túrós csusza (1250 Ft) ha nem is mondható csalódásnak, komolyabb meglepetéssel sem szolgál. Azért mind megettük.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.