Gulyás

  • kertész lesek
  • 2013. május 23.

Ételhordó

Volt már egy-két keresetlen szavunk a ferencvárosi rehabilitációs terület építészetét illetően, de a vendéglátás kárpótol az ízlésrombolásért. A Tompa utca és környéke gasztronómiai pörgése mégis a külföldi turistáknak köszönhető, pontosabban annak, hogy a környék tele van hostellal és aligcsillagos szállodával. Míg az őslakosok a Mester utcai pinceborozók sötétjében idézik a szellemeket, a Tompa/Tűzoltó/Angyal utcában ahány terasz, annyi angollecke. Tulajdonképpen a vendéglátás minden műfaját megtalálni itt, ám a legnagyobb meglepetésre a Liliom utcában számíthatunk: a 46-os szám alatt (és előtt), egy jellegzetes/jellegtelen, kilencvenes évekbeli épületben Gulyás néven működik az étterem.

Először nem akarunk hinni a szemünknek, hiszen a berendezés, a dekoráció köszönő viszonyban sincs a szokásos folklórvircsafttal, igaz, fantáziával sem vádolható. A Gulyás - külseje alapján - ugyanúgy lehetne pizzéria, mint cukrászda vagy a főnök keresztlányáról elnevezett sörbár. Amíg nem látjuk az étlapot, a névadást csupán a muzsika indokolja: a Monti csárdás szól cédéről.

false

A választékot még a hortobágyi kilenclyukú is megirigyelhetné, már csak az a kérdés, mi lehet a cél: turisták bepalizása, vagy korrekt kiszolgálás? A gulyásleves (990 Ft) valahol félúton lötyög. Jobb, mint amit a belvárosban mérnek a tourist menu legfontosabb elemeként, de túlfőtt benne a kevés hús, ráadásul olyan forró, amilyen a kénköves pokol lehet. Szerencsére van időnk megvárni, hogy kihűljön, így megtudhatjuk: ízesítése rendben van, miként a krumpli és a csipetke is.

Annál nagyobb meglepetés a Szalajka-völgyi pisztráng vajas, petrezselymes főtt burgonyával (79 Ft/dkg). Fogalmunk sincs, honnan szalajtották a pisztrángot, de nem is számít, mivel egy patakparti kisvendéglőben sem tudnának sokkal jobbal előállni. De a legjobb a túrós csusza pörccel (1290 Ft). Tejfölös-tocsogós, jegyzettömb méretű, legalább nyolctojásos tészta, tisztességes túróval. Egy olasz sírva fakadna, ha meglátná, ám ha rajtunk múlik, inkább a Gulyásba visszük külföldi haverjainkat, mint bármelyik hivatalos csárdába. Olcsóbb és jobb is. Ha ez az ára a miskakancsó és a cigányzene mellőzésének, megéri.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.