étel, hordó

Mezzo

  • ételhordó
  • 2013. február 21.

Ételhordó

Sokáig a John Bull Pub hálózat budai létesítménye volt a Csaba utca és a Maros utca sarkán álló vendéglátóhely, az ír kocsmáknak azonban rég leáldozott. Rolls Royce és lazaccsíkok, szarvasfilé és high-tech - a Mezzóban jártunk.

Soha nem felejtjük, hogy amikor a 2000-es évek elején a Híres Magyar Énekes interjút adott lapunknak, ott kérdezősködtünk: az egyik bokszban zajlott a beszélgetés, a szomszédban a menedzser és a bodyguard... Isten hozott a magyar sztárvilágban! Valamit ettünk is, de csak arra emlékszünk, hogy nem okozott csalódást. (Mármint az étel.) De az sem, hogy a közelmúltban profilváltás történt. Tudjuk jól, az ír kocsmák úgy mentek ki a divatból, mint a kilencvenes évek közepén a prágai sörözők, és ez így természetes. Manapság leginkább a pálinkaházaknak áll a zászló, de jön még a pulikutyára orosz jégkrém. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a hely már a John Bull-os időkben zenés szórakozóhelyként (is) működött, ez így is maradt - a sarokban zongora, a falon Gyémánt László dzsesszzenészeket ábrázoló festményei, az új név, a Mezzo is zenei utalás. Az ír imázst igényes high-tech lakberendezés váltotta, a teraszt beüvegezték, a kis Dublinra egykori belsőépítésze sem ismerne rá.


Ebédidőben csak diszkrét gépzene szól, cseppet sem zavaró. Trendi fogalmazásban ezt mondanánk: "A Mezzo felső középre pozicionálta magát", pláne, ha hozzátesszük a honlap üzenetét: "Aki nálunk rendezi az esküvői fogadását, annak INGYENESEN rendelkezésére bocsátjuk a cég oldtimer Rolls Royce-át a ceremóniára!" De sokkal jobb hír a kifogástalan kiszolgálás, no meg, hogy tradicionális ételek és különlegességek (nem nagy számban!) egyaránt találhatók az étlapon. Első ránézésre tehát reményteli a hely, s miután végzünk az átlagnál sokkal kellemesebb sütőtökkrémlevessel (850 Ft), már tudjuk, hogy nem lőttünk mellé. Igaz, hogy a házi széles metéltet lazaccsíkokkal (2500 Ft) kizárólag a tészta miatt jegyezzük meg, de a bécsi szelet (3400 Ft) már olyan, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ráadásul komolyan veszik a köretet is: krumplisalátát adnak mellé. A szarvasfilé (3200 Ft) is nagyszerű, bár az igazi élményanyag ezúttal "vegytisztán" a köret, a mogyorós-szilvás metélt. Noha valóban mogyorós és szilvás, mégis egzotikus cvekedlire emlékeztet. Higgyék el, csodát tesz a korrekt hússzeletekkel!

A házi kávés krémes (850 Ft) ránézésre rendhagyó. Külön a krém és külön a tészta, de külseje és a kávéízesítés ellenére is megőrzi a cukrászdák egykori kedvencének lényegét, amit csak ízlelni lehet, elmagyarázni soha.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.