étel, hordó

Mezzo

  • ételhordó
  • 2013. február 21.

Ételhordó

Sokáig a John Bull Pub hálózat budai létesítménye volt a Csaba utca és a Maros utca sarkán álló vendéglátóhely, az ír kocsmáknak azonban rég leáldozott. Rolls Royce és lazaccsíkok, szarvasfilé és high-tech - a Mezzóban jártunk.

Soha nem felejtjük, hogy amikor a 2000-es évek elején a Híres Magyar Énekes interjút adott lapunknak, ott kérdezősködtünk: az egyik bokszban zajlott a beszélgetés, a szomszédban a menedzser és a bodyguard... Isten hozott a magyar sztárvilágban! Valamit ettünk is, de csak arra emlékszünk, hogy nem okozott csalódást. (Mármint az étel.) De az sem, hogy a közelmúltban profilváltás történt. Tudjuk jól, az ír kocsmák úgy mentek ki a divatból, mint a kilencvenes évek közepén a prágai sörözők, és ez így természetes. Manapság leginkább a pálinkaházaknak áll a zászló, de jön még a pulikutyára orosz jégkrém. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a hely már a John Bull-os időkben zenés szórakozóhelyként (is) működött, ez így is maradt - a sarokban zongora, a falon Gyémánt László dzsesszzenészeket ábrázoló festményei, az új név, a Mezzo is zenei utalás. Az ír imázst igényes high-tech lakberendezés váltotta, a teraszt beüvegezték, a kis Dublinra egykori belsőépítésze sem ismerne rá.


Ebédidőben csak diszkrét gépzene szól, cseppet sem zavaró. Trendi fogalmazásban ezt mondanánk: "A Mezzo felső középre pozicionálta magát", pláne, ha hozzátesszük a honlap üzenetét: "Aki nálunk rendezi az esküvői fogadását, annak INGYENESEN rendelkezésére bocsátjuk a cég oldtimer Rolls Royce-át a ceremóniára!" De sokkal jobb hír a kifogástalan kiszolgálás, no meg, hogy tradicionális ételek és különlegességek (nem nagy számban!) egyaránt találhatók az étlapon. Első ránézésre tehát reményteli a hely, s miután végzünk az átlagnál sokkal kellemesebb sütőtökkrémlevessel (850 Ft), már tudjuk, hogy nem lőttünk mellé. Igaz, hogy a házi széles metéltet lazaccsíkokkal (2500 Ft) kizárólag a tészta miatt jegyezzük meg, de a bécsi szelet (3400 Ft) már olyan, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ráadásul komolyan veszik a köretet is: krumplisalátát adnak mellé. A szarvasfilé (3200 Ft) is nagyszerű, bár az igazi élményanyag ezúttal "vegytisztán" a köret, a mogyorós-szilvás metélt. Noha valóban mogyorós és szilvás, mégis egzotikus cvekedlire emlékeztet. Higgyék el, csodát tesz a korrekt hússzeletekkel!

A házi kávés krémes (850 Ft) ránézésre rendhagyó. Külön a krém és külön a tészta, de külseje és a kávéízesítés ellenére is megőrzi a cukrászdák egykori kedvencének lényegét, amit csak ízlelni lehet, elmagyarázni soha.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.