étel, hordó

Bugsy

  • ételhordó
  • 2013. február 21.

Ételhordó

Egyszer már ugráltunk azon - talán Al Capone kapcsán -, hogy klassz dolog a legenda, de ezért még nem kellene vendéglátóhelyet elnevezni utolsó gazemberekről. Most itt az újabb nekirugaszkodás, mert annyira mi sem vagyunk naivak, hogy elhiggyük: a Bugsy névvel a tulaj valamely hozzátartozójáról, házi kedvencéről, netán önmagáról kívánt megemlékezni.

A Fény utcai, Millenáris-szomszéd vendéglátóhely több éve működik, korábban City bisztrónak hívták, de ahogy az lenni szokott, eljött a profil- vagy tulajdonosváltás ideje. A Bugsy immár zenés étteremként (restaurant and music club) definiálja magát, a Budapest-panoráma festmény láttán azonban úgy tűnik, a váltást nem követte lakberendezés. Szombaton, kora este az üres teremben egy valóban jó hangú énekesnőt hallhatunk zongorakísérettel, ám ha beszáll a dobgép, alig értjük egymást - a különteremben.


A felszolgálóval azért szót értünk, a szerviz kifogástalan, az ételek listája amúgy is csendre int. Szerény, ám annál izgalmasabb a kínálat. A sültparadicsom-leves kecskesajtgombóccal (850 Ft) ugyanúgy példás, mint a spenótos daragaluskával megbolondított marhaoldalas-leves (950 Ft), nemcsak az ötlet jó, a megvalósítás és az összhatás is. A gyöngytyúksteak csilis mogyorómártással (2450 Ft) esetében ugyanez az ábra, az csak kekeckedés a részünkről, hogy egy leheletnyivel jobban átsüthették volna a húst. Sokat elárul, hogy a lazacderék parajos gnocchival (2850 Ft) volt esténk legkevésbé kreatív megoldása, ám a körülmények ellenére (lazac, gnocchi...) egész jól sikerült. Ahogy a forró körtés rétes is (750 Ft), bár nem vennénk rá mérget, hogy attól volt meleg, hogy épp a sütőből pattintották elénk.

Ha az énekesnő az est folyamán feltette a kérdést, "mondd, zene nélkül mit érek én?", annyit mondhatunk, evés közben aranyat.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.