étel, hordó

Bugsy

  • ételhordó
  • 2013. február 21.

Ételhordó

Egyszer már ugráltunk azon - talán Al Capone kapcsán -, hogy klassz dolog a legenda, de ezért még nem kellene vendéglátóhelyet elnevezni utolsó gazemberekről. Most itt az újabb nekirugaszkodás, mert annyira mi sem vagyunk naivak, hogy elhiggyük: a Bugsy névvel a tulaj valamely hozzátartozójáról, házi kedvencéről, netán önmagáról kívánt megemlékezni.

A Fény utcai, Millenáris-szomszéd vendéglátóhely több éve működik, korábban City bisztrónak hívták, de ahogy az lenni szokott, eljött a profil- vagy tulajdonosváltás ideje. A Bugsy immár zenés étteremként (restaurant and music club) definiálja magát, a Budapest-panoráma festmény láttán azonban úgy tűnik, a váltást nem követte lakberendezés. Szombaton, kora este az üres teremben egy valóban jó hangú énekesnőt hallhatunk zongorakísérettel, ám ha beszáll a dobgép, alig értjük egymást - a különteremben.


A felszolgálóval azért szót értünk, a szerviz kifogástalan, az ételek listája amúgy is csendre int. Szerény, ám annál izgalmasabb a kínálat. A sültparadicsom-leves kecskesajtgombóccal (850 Ft) ugyanúgy példás, mint a spenótos daragaluskával megbolondított marhaoldalas-leves (950 Ft), nemcsak az ötlet jó, a megvalósítás és az összhatás is. A gyöngytyúksteak csilis mogyorómártással (2450 Ft) esetében ugyanez az ábra, az csak kekeckedés a részünkről, hogy egy leheletnyivel jobban átsüthették volna a húst. Sokat elárul, hogy a lazacderék parajos gnocchival (2850 Ft) volt esténk legkevésbé kreatív megoldása, ám a körülmények ellenére (lazac, gnocchi...) egész jól sikerült. Ahogy a forró körtés rétes is (750 Ft), bár nem vennénk rá mérget, hogy attól volt meleg, hogy épp a sütőből pattintották elénk.

Ha az énekesnő az est folyamán feltette a kérdést, "mondd, zene nélkül mit érek én?", annyit mondhatunk, evés közben aranyat.

Neked ajánljuk