étel, hordó

Bugsy

  • ételhordó
  • 2013. február 21.

Ételhordó

Egyszer már ugráltunk azon - talán Al Capone kapcsán -, hogy klassz dolog a legenda, de ezért még nem kellene vendéglátóhelyet elnevezni utolsó gazemberekről. Most itt az újabb nekirugaszkodás, mert annyira mi sem vagyunk naivak, hogy elhiggyük: a Bugsy névvel a tulaj valamely hozzátartozójáról, házi kedvencéről, netán önmagáról kívánt megemlékezni.

A Fény utcai, Millenáris-szomszéd vendéglátóhely több éve működik, korábban City bisztrónak hívták, de ahogy az lenni szokott, eljött a profil- vagy tulajdonosváltás ideje. A Bugsy immár zenés étteremként (restaurant and music club) definiálja magát, a Budapest-panoráma festmény láttán azonban úgy tűnik, a váltást nem követte lakberendezés. Szombaton, kora este az üres teremben egy valóban jó hangú énekesnőt hallhatunk zongorakísérettel, ám ha beszáll a dobgép, alig értjük egymást - a különteremben.


A felszolgálóval azért szót értünk, a szerviz kifogástalan, az ételek listája amúgy is csendre int. Szerény, ám annál izgalmasabb a kínálat. A sültparadicsom-leves kecskesajtgombóccal (850 Ft) ugyanúgy példás, mint a spenótos daragaluskával megbolondított marhaoldalas-leves (950 Ft), nemcsak az ötlet jó, a megvalósítás és az összhatás is. A gyöngytyúksteak csilis mogyorómártással (2450 Ft) esetében ugyanez az ábra, az csak kekeckedés a részünkről, hogy egy leheletnyivel jobban átsüthették volna a húst. Sokat elárul, hogy a lazacderék parajos gnocchival (2850 Ft) volt esténk legkevésbé kreatív megoldása, ám a körülmények ellenére (lazac, gnocchi...) egész jól sikerült. Ahogy a forró körtés rétes is (750 Ft), bár nem vennénk rá mérget, hogy attól volt meleg, hogy épp a sütőből pattintották elénk.

Ha az énekesnő az est folyamán feltette a kérdést, "mondd, zene nélkül mit érek én?", annyit mondhatunk, evés közben aranyat.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.