Mi sem természetesebb, hogy előítéleteink menetrend szerint érkeznek: a celebgasztronómia mifelénk veszélyes üzem, még akkor is, ha csak koktélra korlátozódik. Lajsz munkásságát leginkább a Diri-dári és más kertévés műsorokból ismerjük, ahol sok minden szokott lenni, de kóstolás soha. Ráadásul enni jöttünk, és nem koktélrákot.
Az első meglepetésünk, hogy az L. A. Bodegita cseppet sem a kilencvenes éveket idéző rongyrázást ultramodernnek mutatni próbáló hely, sokkal inkább a tipikus újlipótvárosi "szerény, de igényes" átlagát hozza. Itt a dekorációt főleg kubai vonatkozású - talán nem annyira közhelyes (főleg szivar tárgyú) - fotók és relikviák jelentik; egyáltalán nincs rossz érzésünk. (A honlap még szivarszobát is említ, de az már történelem.)
Noha a latin vonal is végigszalad az étlapon (tapasok), inkább a magyar konyha játszik. A főnök kedvencei között szereplő hortobágyi palacsintával (950 Ft) a szakács bizonyítja, hogy komolyan veszi a dolgát, viszont az erőleves konyakos pulykahúsgaluskával (790 Ft) nem váltja be a hozzá fűzött reményeket: a konyak leheletét nem érezni, a pulykagombóc túl darabos. Nem így a leveshez hasonlóan "játékos" nevű libamáj rántva, körteduettel (3550 Ft), amelyben a köretkettős vörösboros körtét és körte formájú krokettet jelent, ám ez szerencsére nem csak nettó jófejeskedés. A dolog minden ízében működik, és annak ellenére kiváló, hogy ezerszer megfogadtuk, sosem eszünk olyat, amiben az szerepel, hogy "rántva".
Rosszindulatunk telén persze mocorog a kisördög: az lenne az igazi fényesség, ha még egy működő villanykörtét is a tányérra tennének. A végén megelégszünk a kubai csokis piskótával + fagylaltgombóccal (880 Ft), ami édes és finom, bár azt nem sikerül megfejteni, hogy mitől kubai. A koktélokkal viszont megvárnánk a nyarat, a januári bevezető így is sokkal jobb volt a vártnál.
