A BKK vezérigazgatója Tarlósért is imádkozik

  • narancs.hu
  • 2018. január 30.

Fekete Lyuk

Meg az országért, hogy a kormány a hatalmát valóban a közjó érdekében használja.

Dabóczi Kálmán, a BKK jelenlegi vezérigazgatója, aki mélyen vallásos embernek vallja magát, úgy látja, hogy ma nehezebb keresztény értelmiséginek lenni, mint a rendszerváltás előtt. Mint mondja, régen egyértelműbb állapotok voltak, jelenleg azonban teljesen más a helyzet: „most látunk egy alapvetően nagyon pozitív és jó értékrendű erőteret, viszont annak a mindennapos megnyilvánulásai és kísérőjelenségei mellett meg nem lehet elmenni szó nélkül. Ezt a kettősséget jelenleg sem lenyelni, sem pedig kiköpni nem tudja a keresztény értelmiség, de azt gondolom, hogy ez igaz az egész magyar értelmiségre is. Vagy démonizálja az egészet, és azokat az értékeket, eredményeket is megtagadja, amelyek objektíven nézve is pozitívak, vagy letagadja a valóságot, hogy ne kelljen szembesülni a problémákkal, például a korrupcióval” – mondja Dabóczi a 777 keresztény blognak adott interjújában. A BKK-vezér úgy látja, hogy a kormány alapvetően olyan értékeket képvisel, amelyek maximálisan összeegyeztethetőek a keresztény hittel, ilyen például az „életközpontúság” vagy a „családbarátiság”, azonban „rá kell szorítani a mindenkori kormányzatot, hogy a hatalmát valóban a közjó érdekében használja, és ne egy szűk csoport gazdasági érdekei mentén”.

A BKK feje arról is beszélt, hogy gyermekeivel közösen szokott imádkozni a város és az ország vezetőiért, hogy azok a közjót szolgálják és ne saját érdekeiket. „Ezzel az állandó fohásszal állítom, hogy a gyerekek többet tesznek a közjó és a magyar politikai élet tisztaságáért, mintha plakátokkal kampányolnának” – mondja Dabóczi.

Az Index megkérdezte Tarlós Istvánt, hogy mit gondol arról, hogy a BKK vezérigazgatója érte is imádkozik. A főpolgármester szerint ez kedves dolog, ugyanakkor nem tartja szokatlannak, hogy valaki a város vezetőségéért és az országért imádkozik.

Kép: MTI/Illyés Tibor

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.