Döbbenetesen ütős anyagban lelkendezi körbe a kormánypárti Origo, hogy micsoda nagy vezető érkezik ma Magyarországra. A teljes mértékben NER-kompatibilis anyagban végigveszik, hogy kikkel tárgyalt Recep Tayyip Erdoğan az elmúlt időszakban, majd megjegyzik, hogy itt bizony diplomáciai sikerről van szó.
| ||
A cikk legjobb része azonban egyértelműen az, amikor a portál felsorolja, hogy kivel fogott kezet az ENSZ-közgyűlésen a török elnök:
| ||
Általánossá vált a közbeszédben az „úgynevezett független” sajtó kifejezés, mintha a még működő közéleti lapok és portálok pénzért megvásárolható kamugyárak lennének. Mi az igazság, mekkora pénzekről van szó, és mennyiből működik a sajtó?
Surfin’ Safari, Good Only Knows, Good Vibrations és a többi sláger – remek zenék remek filmjelenetekben. Ezeket felidézve emlékezünk Brian Wilsonra, a zenekar héten elhunyt frontemberére.
Georg Spöttléről csak az nem sejthette, hogy orosz érdekeket képvisel, aki egy percet sem látott a tevékenységéből. Ez mégsem akadályozza meg például a külügyminisztert a jó viszonyban, hiszen véletlenül ő is mindig ugyanazt az érdeket képviseli, mint ami Putyiné.
Egykori operatőre beszámolója szerint az Unrecorded Night a Lost Highway – Útvesztőbenhez és A sötétség útja – Mulholland Drive-hoz hasonló misztikus, Los Angelesben játszódó film készült volna.
A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.
Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.
