A propaganda nem enged: továbbra is címlapon tolják a „kéjbarlangos” sztorit, amiről kiderült, hogy nincs is

  • narancs.hu
  • 2019. június 24.

Fekete Lyuk

Full kontakt.

Még múlt pénteken kezdték el a sztorit Ripostban a  MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének (Sztaki) egyik szobájáról, de azt még ma sem hagyják pihenni – derül ki a 24.hu cikkéből. A propagandalap ugyanis címoldalon foglalkozik az esettel újra.

Szexuális együttlétekre berendezett helyiség nem létezik és soha nem is létezett a SZTAKI egyik épületében sem. Tény, hogy évtizedekkel ezelőtt a kutatóintézet egy korábbi vezetője a sajtóban megjelent videofelvételnek megfelelően rendeztetett be egy szobát, de ez soha nem működött kéjbarlangként – reagált a Sztaki az ügyre, amiről az MTA soronkívüli beszámolót kért.

A 24.hu elolvasta a ma reggeli Ripostot, és nemcsak túlélte ezt az aktust, de sikerült kimentenie a propaganda kiadványból azt a hét brutális kérdést, amivel az oknyomozók a (sok éve bezárt) szoba titka után vetik magukat. Tervezők, kárpitosok, vigyázat!

Íme:

  1. - Kinek az ötlete volt a szív alakú ággyal berendezett kéjbarlang a magyar tudomány egyik fellegvárában, a Számítástechnikai Kutatóintézetben?
  2. - Ki tervezte és milyen instrukciók alapján a szív alakú ágyat?
  3. - Melyik kárpitosműhelyben készült a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos megrendelése alapján, ki döntött a bordó kárpit ügyében?
  4. - Miről állított ki számlát és hogyan számolták el a költségeket?
  5. - Kik feküdhettek és kinek a döntése alapján a szív alakú ágyra, kik kaptak kódot a szobácska használatához?
  6. - Ha állításuk szerint nem szexuális együttlétre hozták létre a szobát, miért rendezték be úgy, mint egy szexklubot?
  7. - Ha azóta már eladták a kéjbarlang szív alakú ágyát, ki vette meg és mennyiért? Hogy vitték ki az épületből? Láthatták a munkatársak?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.