A köztévés Bagi-Nacsa páros még mindig azon nyafog, hogy elnyomják őket

  • B.P.M
  • 2019. május 23.

Fekete Lyuk

„Amíg nem nyilvánultunk meg közéleti kérdésekben, addig kaptunk jó kritikákat a Magyar Narancsban.”

A hírhedt Bagi-Nacsa páros (Bagi Iván, Nacsa Olivér) interjút adott a Magyar Hírlapnak. A jobboldali humoristáknak feltette a riporter a kérdést, hogy ma melyik politikust vagy pártot könnyű parodizálni?

„Esetünkben két megközelítés lehetséges: az egyik a karakter, a másik a politikai aktualitás vagy konkrét esemény aspektusából. Egy biztos, jó paródiát csak erős karakterekről lehet készíteni. Megjegyzendő, időnként előfordul, hogy elveszik az ember kenyerét. [...] Ezt tette decemberben az ellenzék az MTVA székházában. Ráadásul nem egyedi esetről van szó. Időnként bosszúsak vagyunk, sokszor ugyanis magunk sem tudnánk jobbat, viccesebbet kitalálni, mint amit ők produkálnak” - felelte Nacsa Olivér.

Bagi hozzátette, a rendszerváltás óta eltelt harminc évben elég sokat változott a politizálás természete: az ellenzék látványosan a botránypolitizálás felé mozdult el.

false

 

Fotó: Bara Szilvia / baginacsa.hu

„Egyetértek. Én jellegzete­s chaplini elemeket fedeztem fel Kunhalmi Ágnes ajtónak rohanásában, lenyűgözött a produkció” - reagálta humorista társa kijelentésére Nacsa, aki szerint a műsoraikban egyformán nem kímélnek senkit.

Bagi Iván nem tartja művészetnek, amikor valaki „kifejezetten rosszindulatból gúnyolódik másokon”: „mindennel lehet viccelni, de nem mindegy, hogyan tesszük. Szükség van egy alapvető értékrendre. A közszereplők többségének életében eljön az a pillanat, amikor az ember úgy érzi, hogy bizonyos közéleti kérdésekben muszáj őszintén megnyilvánulnia. Példának okáért amíg ez a pillanat nálunk nem jött el, kaptunk jó kritikákat is a Magyar Narancsban, illetve egyéb baloldali felületeken. Ez a helyzet azóta változott meg gyökeresen, mióta bizonyos kérdésekben időről időre elmondjuk a véleményünket, mivel úgy érezzük, ezt kell tennünk.” Nacsa szerint joggal elvárhatnák, hogy őket se állítsanak falhoz pusztán azért, mert bizonyos területeken kifejezetten jónak tartják azt az irányt, amerre az ország halad.

A humorszakmáról átterelődött a szó a politikára. Bagi szerint miközben komoly, egyértelmű liberális médiacenzúra működik Nyugaton, így az emberekhez sajnos nem mindig jut el az a felfogás, amit Magyarország is képvisel, például a bevándorlás kapcsán.

„Sajnos a balliberális kommunikáció, különösen külföldön, meglehetősen hatékony és egységes. Aki pusztán csak megkérdőjelezi a jelenleg uralkodó ideológiát, azt rögtön a legerősebb jelzőkkel illetik. Az árral szemben nehéz úszni” - fogalmazott.

Végül elmondták, a műsoruk fut tovább a köztévén, Nacsa szervezi a Budavári Palotakoncertet, Bagi pedig írja a könyvét, és remélik, hogy az utókor méltóképpen fogja megőrizni a nemrég elhunyt mentoruk, Kerényi Imre „páratlan szellemi hagyatékát.”

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.