A köztévés Bagi-Nacsa páros még mindig azon nyafog, hogy elnyomják őket

  • B.P.M
  • 2019. május 23.

Fekete Lyuk

„Amíg nem nyilvánultunk meg közéleti kérdésekben, addig kaptunk jó kritikákat a Magyar Narancsban.”

A hírhedt Bagi-Nacsa páros (Bagi Iván, Nacsa Olivér) interjút adott a Magyar Hírlapnak. A jobboldali humoristáknak feltette a riporter a kérdést, hogy ma melyik politikust vagy pártot könnyű parodizálni?

„Esetünkben két megközelítés lehetséges: az egyik a karakter, a másik a politikai aktualitás vagy konkrét esemény aspektusából. Egy biztos, jó paródiát csak erős karakterekről lehet készíteni. Megjegyzendő, időnként előfordul, hogy elveszik az ember kenyerét. [...] Ezt tette decemberben az ellenzék az MTVA székházában. Ráadásul nem egyedi esetről van szó. Időnként bosszúsak vagyunk, sokszor ugyanis magunk sem tudnánk jobbat, viccesebbet kitalálni, mint amit ők produkálnak” - felelte Nacsa Olivér.

Bagi hozzátette, a rendszerváltás óta eltelt harminc évben elég sokat változott a politizálás természete: az ellenzék látványosan a botránypolitizálás felé mozdult el.

false

 

Fotó: Bara Szilvia / baginacsa.hu

„Egyetértek. Én jellegzete­s chaplini elemeket fedeztem fel Kunhalmi Ágnes ajtónak rohanásában, lenyűgözött a produkció” - reagálta humorista társa kijelentésére Nacsa, aki szerint a műsoraikban egyformán nem kímélnek senkit.

Bagi Iván nem tartja művészetnek, amikor valaki „kifejezetten rosszindulatból gúnyolódik másokon”: „mindennel lehet viccelni, de nem mindegy, hogyan tesszük. Szükség van egy alapvető értékrendre. A közszereplők többségének életében eljön az a pillanat, amikor az ember úgy érzi, hogy bizonyos közéleti kérdésekben muszáj őszintén megnyilvánulnia. Példának okáért amíg ez a pillanat nálunk nem jött el, kaptunk jó kritikákat is a Magyar Narancsban, illetve egyéb baloldali felületeken. Ez a helyzet azóta változott meg gyökeresen, mióta bizonyos kérdésekben időről időre elmondjuk a véleményünket, mivel úgy érezzük, ezt kell tennünk.” Nacsa szerint joggal elvárhatnák, hogy őket se állítsanak falhoz pusztán azért, mert bizonyos területeken kifejezetten jónak tartják azt az irányt, amerre az ország halad.

A humorszakmáról átterelődött a szó a politikára. Bagi szerint miközben komoly, egyértelmű liberális médiacenzúra működik Nyugaton, így az emberekhez sajnos nem mindig jut el az a felfogás, amit Magyarország is képvisel, például a bevándorlás kapcsán.

„Sajnos a balliberális kommunikáció, különösen külföldön, meglehetősen hatékony és egységes. Aki pusztán csak megkérdőjelezi a jelenleg uralkodó ideológiát, azt rögtön a legerősebb jelzőkkel illetik. Az árral szemben nehéz úszni” - fogalmazott.

Végül elmondták, a műsoruk fut tovább a köztévén, Nacsa szervezi a Budavári Palotakoncertet, Bagi pedig írja a könyvét, és remélik, hogy az utókor méltóképpen fogja megőrizni a nemrég elhunyt mentoruk, Kerényi Imre „páratlan szellemi hagyatékát.”

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.