Bajban lehetnek: többszörösen elítélt, börtönviselt bűnözővel népszerűsíti Orbánt a propaganda

  • narancs.hu
  • 2019. május 24.

Fekete Lyuk

Tommy Robinson = rendőrverés, csalás, hamisítás, rasszizmus.

Megtalálta a tökéletes Orbán-támogatót a kormánypropaganda! A magát Tommy Robinsonnak hívó, sokszorosan elítélt brit bűnöző, aki ha épp nem ver rendőrt, nem uszít arabok ellen, nem épp valamilyen jelzálogcsaláson töri a fejét, akkor szabadidejében úgy próbálja pozícionálni magát mintha politikus lenne, esetleg aktivista.

false

 

Fotó: MTI

És Stephen Chris­topher Yaxley-Lennonnak néha ezt sikerül is elhitetni egyesekkel. Jellemzően elég szélsőjobbos amerikai, vagy szigetországi választókkal, vagy pénzosztókkal – de most az orbánista propagandával is megtette. Yaxley-Lennont csak azért ismerjük ilyen jól, mert nyáron portrét írtunk róla, akkor szedtük össze válogatott disznóságait.

„Lennon/Robinsont 2012-ben tíz hónapra ítélték, mert hamis útlevéllel próbált bejutni az Egyesült Államokba; 2014-ben jelzálogcsalás miatt kapott másfél évet, s többször sújtották felfüggesztettel is”, írtuk tavaly, és felidéztük azt is, hogy a 2000-es évek elején hogyan vert meg egy szolgálaton kívüli rendőrt, amiért börtönbe kellett mennie. „Szerettem akkoriban verekedni, és be is voltam rúgva. A kocsmában egymásnak estünk, ő földre került. Én pedig pont fejbe rúgtam.” Egy év után szabadult, nagyon dühösen. Ráadásul a priusza miatt nem térhetett vissza a reptérre, s ebben a The Telegraph szerint éppen a 9/11 után bevezetett fokozott biztonsági intézkedések is szerepet játszottak – könnyen élhette meg ezt úgy, hogy végül is arab terroristák ütötték el a munkájától. „Kurvára utáltam a rendőröket, és kurvára utáltam az egész rendszert. Úgy éreztem, nem érdemeltem börtönt azért, amit tettem” – idézte fel akkori érzéseit.

Szóval ennek a fickónak a támogató szavai kellenek Orbán Viktornak, feltesszük azért, mert már nagyon kevesen tudják őt támogatni – főképp azok közül, akik nem bűnözők. A Pestisrácok csinált vele hosszabb interjút, amit a köztévé is beidézett, természetesen „Robinson” bűnözői múltjának említése nélkül.

false

Néhány mondat az említett adásból:

„Orbán Viktor Európa legerősebb vezetője, nem Angela Merkel vagy Emmanuel Macron”

„Magyarország a múltban többször is Európa védelmezője volt, most pedig minden eddiginél nagyobb szükség van arra, hogy Magyarország és a V4-ek megvédjék a kontinenst az inváziótól”

Korábbi portrénk „Tommy Robinsonról”  itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.