Futballhuligánból lett bűnöző, aki útlevélsvindli miatt került rács mögé, de ült már pénzügyi csalásért és verekedésért is. Szélsőjobboldali aktivista és úgynevezett újságíró, aki riport közben is képes leütni interjúalanyát. Lutoni szoláriumtulajdonos, de ha Kelet-London egyes részein feltűnne, (minimum) megruháznák – és nem a bőrszíne okán, inkább azért, amit a muszlimokról üvöltözik jó tíz éve a nyilvánosság különböző csatornáin. Őt olvasgatta az a férfi, aki az év elején furgonjával egy londoni mecsetbe hajtott, és egy embert megölt. Máshonnan nézve pedig: bálvány, a „munkásosztály hőse”, az „igazság mártírja”, „korunk Robin Hoodja”, akiért nemzetközi mozgalom indult; a múlt hétig 650 ezren írták alá a szabadon bocsátását követelő petíciót.
Tommy Robinson eredeti neve Stephen Christopher Yaxley-Lennon. „Ez attól függ, hol találkozunk” – mondta a The Huffington Postnak, amikor a riporter arról érdeklődött, mikor milyen néven mutatkozik be. „Tommy Robinsont” Lennon a felettes énjének tartja, a gyerekeinek pedig azt mondja, hogy Tommy „apa alteregója”. Aki pár hete – már a hűvösön ülve – egyszer csak nagypolitikai tényező lett. A Reuters híre szerint egy amerikai diplomata azért lobbizott brit kollégájánál, hogy Lennon/Robinson ügyében enyhüljenek meg a szigetországi illetékesek. (A brit fél nem cáfolta a közbenjárás tényét, míg az amerikaiak szerint a Reuters elnagyoltan tudósított – de egyértelműen ők sem tagadták az információt.) A Trump-kormányzat fellépése mellett fontos volt Steve Bannon alakítása is. Az amerikai elnök korábbi tanácsadója mostani európai látogatása során egy rádiós interjú közben annyira összeveszett a brit műsorvezetővel, hogy ezt mondta neki az adás után: „Baszd meg... Kibaszott liberális értelmiségi. Tommy Robinson ennek az országnak a gerince.” Bannon és a rádió szerkesztője, Theo Usherwood a műsorban azon kapott össze, hogy Lennon megsértette-e törvényt vagy sem. Amúgy ez nem kérdés, hiszen a brit igazságszolgáltatás kétszer is elítélte, de amikor Usherwood ezzel érvelt, Bannon azzal vágott vissza, hogy a szóban forgó jogi passzus „túl korlátozó”, és a börtönbe küldött férfinak „magasabb szinten” igaza volt. Lennon/Robinson csak a szólásszabadság jogával élt, amikor a bírói tiltás ellenére tavaly áprilisban Canterburyben videóra vette azokat a muszlim gyanúsítottakat, akik jelenleg nemi erőszak vádjával állnak bíróság előtt.
E téma évek óta izgalomban tartja a magát alt-rightnak nevező, a fehérek felsőbbrendűségét hirdető új szélsőjobboldali irányzat prominenseit (akik nélkül Trump nem lehetett volna elnök). A szólásszabadság ügyének kisajátításával és átírásával akarják elérni, hogy a PC-beszéd (a politikai korrektség) a múlté legyen, és hogy ne a „kibaszott liberális értelmiségiek” mondják meg, miről lehet, illetve miről nem lehet beszélni; lehessen például faji, xenofób és egyéb jelzőket használni a közbeszédben, a jelenleginél is nagyobb mértékben. Innen nézve Lennon/Robinson nagyon is tudta, mit csinál.
Először börtönben
A The Huffington Post portréjában pár éve arról mesélt, hogy családjában arra tanították, „ne nézz az ázsiaiakra, kerüld velük a szemkontaktust”; de egy muszlimok által megerőszakolt lány és egy ázsiai banda által leszúrt rokon is feltűnik a cikkben. Az írás szerzője azt is megjegyzi, hogy Lennon/Robinson olykor „nem zavartatja magát a tényektől”. A középiskola után úgy tűnt, Lennon normális életet élhet: a lutoni reptéren ösztöndíjasként ismerkedett a légi közlekedéssel („600 jelentkezőből négyünket választottak ki”), ám megvert egy szolgálaton kívüli rendőrt, amiért börtönbe kellett mennie. „Szerettem akkoriban verekedni, és be is voltam rúgva. A kocsmában egymásnak estünk, ő földre került. Én pedig pont fejbe rúgtam.” Egy év után szabadult, nagyon dühösen. Ráadásul a priusza miatt nem térhetett vissza a reptérre, s ebben a The Telegraph szerint éppen a 9/11 után bevezetett fokozott biztonsági intézkedések is szerepet játszottak – könnyen élhette meg ezt úgy, hogy végül is arab terroristák ütötték el a munkájától. „Kurvára utáltam a rendőröket, és kurvára utáltam az egész rendszert. Úgy éreztem, nem érdemeltem börtönt azért, amit tettem” – idézte fel akkori érzéseit. Be is lépett a Nick Griffin vezette szélsőjobboldali Brit Nemzeti Pártba (British National Party – BNP) amelyet egy év után hagyott ott. Aktív futballhuligán lett, majd 2009-ben megalapította a muszlimellenes Angol Védelmi Ligát (English Defence League – EDL), ahol már az utcai demonstrációkon és provokációkon van a hangsúly. A csapat magja futballhuligánokból áll, akik törnek-zúznak.
Gyorsan ismertséget szerzett magának. Jól jellemzi őt az a 2011-es YouTube-videó, amit közel egymillióan néztek meg. Szülővárosában, Lutonban kocsikázik, amikor egy szóváltás után odasétál hozzá egy muszlim férfi, akinek Lennon/Robinson azt mondja: „Az iszlám egy szaros ideológia. Semmi helye itt.” Majd azzal folytatja, hogy ő integrációpárti, de utálja a pedofíliát. (A The Guardian akkori dokumentumfilmjének tanúsága szerint az EDL összejövetelein rendszeresen elhangzott az „Allah pedofil” skandálás.) A férfi pofon üti Lennon/Robinsont, aki ezek után a gázba tapos, és a vele utazó riporternek azt mondja: „Látod? Ez az iszlám. Micsoda rohadt kis pöcs!” Ilyesféle „konfrontáló” videót Lennon/Robinson később is forgat, és nemsokára ki is száll a mozgalmi életből, hogy újságírónak álljon a kanadai The Rebel Media szájthoz. Olaszországba megy forgatni a lakosságot „fenyegető” afrikai menekültekről; az egyiküket leüti interjú közben, és ezt benn is hagyja az anyagban. Egyebek mellett emiatt jelzi több honlap, hogy a látszat ellenére nem újságírás, amit Robinson művel; nem közvetíti, hanem alakítja az eseményeket, nem bemutatni akarja a valóságot, hanem kreálni. Épp az ilyen akciók miatt tölti most 13 hónapos börtönbüntetését.
Ez nem a szólásszabadság
Az első, tavaly áprilisi eset után a canterburyi bíróság bírónője végül bűnösnek találta a bíróság megsértésében (contempt of court), és három hónap felfüggesztettre ítélte őt. A bírónő akkor így indokolt: „Ez nem a szólásszabadságról vagy a sajtószabadságról szól. És nem is a legitim újságírásról vagy a politikai korrektségről. Ez az igazságszolgáltatásról szól, arról, hogy biztosítható legyen egy tárgyalás igazságos és méltányos lebonyolítása.” (A tárgyaló bírónak Angliában is lehetősége van bizonyos szabályok érvényesítésére például annak érdekében, hogy a közvélemény ne befolyásolja az esküdtszék tagjait, vagy azért, hogy a gyanúsítottakat – akiket akár fel is menthetnek – megvédje az életre szóló megbélyegzéstől.) Ehhez képest Lennon idén májusban eljátszotta ugyanezt: ezúttal a leedsi bíróság elől közvetítette a Facebookon, ahogy nemi erőszakkal vádolt muszlimok érkeznek a tárgyalásukra. Ekkor – ugyancsak a bíróság megsértéséért – 10 hónap letöltendőre ítélték, s ehhez hozzácsapták még az előző ítélet miatt a feje fölött függő hármat is. Nem sok időt töltött rács mögött: a fellebbviteli bíróság a leedsi ítéletet eljárási hibák miatt hatályon kívül helyezte, és az újratárgyalásig szabadlábra helyezte Lennont.
Bernard Rorke Budapesten élő ír újságíró azt mondja a Narancsnak, hogy „nemcsak közvetítette, de fel is olvasta a vádlottak nevét, sőt összeszólalkozott velük a bíróság előtt. Ez aligha a szólásszabadság gyakorlása, már csak azért sem, mert azzal, hogy megszegte a közvetítési előírásokat, a tárgyalás összeomlását és megismétlését is előidézhette volna. Emiatt pedig az áldozatoknak újra vallomást kellett volna tenniük traumatikus élményeikről.” Ezt egészíti ki a Hope Not Hate londoni gyűlöletcsoport-figyelő civil szervezet egyik vezetője, Matthew Collins azzal, hogy „Lennon azért került börtönbe, mert az akciói majdnem egy nemi erőszakkal vádolt banda szabadon engedéséhez vezettek”. (Mellékszál, de fontos: a magyar kormánylapok az Origótól a Demokratán át a közmédiáig egyként azt terjesztik, hogy Lennont csupán az igazság kimondása miatt börtönözték be.)
A Hope Not Hate nemrég hosszú írásban mutatta ki, hogy a felszín alatt mire is irányul Lennon tevékenysége, amelyet az iszlámellenes, szélsőséges jelzővel illettek. Amit pedig a szólásszabadság nevében művel, nem más, mint a gyűlöletbeszéd terjesztése, ami erőszakos cselekményekhez vezethet. „Lennon nem tesz különbséget iszlám szélsőségesek és békében élő muszlimok közt. Jelenleg és korábban, mint EDL-vezető, rendszeresen támadta a nyugati demokrácia alapvető konszenzusait, amelyeket rendre baloldalinak minősít. A fennálló politikai vezetés és intézményrendszer ellen intéz támadásokat azért, hogy azokat gyengítse. Összeesküvés-elméletekkel vádolja a fősodrú médiát, és mindezek helyett egy mitikus szemléletű történelmet állít elénk, amelynek középpontjában a Nyugat és az iszlám elkerülhetetlen csatája áll.”
Megkérdeztem Matthew Collinstól, hogy szerinte mennyire valós az Egyesült Királyságban az a probléma, amelyről Lennon folyamatosan beszél. A fiatalokat megerőszakoló muszlim bandák tényleg valóságos jelenség? „Ez létező probléma, de ezek nem kizárólag muszlim bandák, és a muszlimok sem mindig csak muszlimok. Lennon korábbi mozgalmában, az EDL-ben is vannak olyanok, akiket elítéltek gyerekbántalmazásért. Rettenetesen bonyolult téma ez, és igaz, hogy a baloldalon vannak, akik az egészről inkább nem vennének tudomást. Viszont akik politikai tőkét akarnak kovácsolni ebből, azok csak egy fokkal jobbak az erőszaktevőknél.”
Kilépett a mederből
Lennon/Robinson évekig szervezte mozgalmait úgy, hogy bár ismertséget szerzett, egy bizonyos körön nem lépett túl. Ma viszont már a Függetlenségi Párt (UKIP) is kiáll mellette, sőt, az amerikai republikánus kongresszusi képviselő, Paul Gosar is elrepült Londonba, hogy Robinson hívei előtt azt mondja: „Nem tudok tovább hallgatni bebörtönzéséről.” De nem csak alkalmi, személyes szimpátiáról van szó. Trump számos támogatója, illetve a magát alt-rightnak nevező amerikai szélsőjobboldali, fehér-keresztény felsőbbrendűséget hirdető politikai szárny több médiuma emelte pajzsára Lennon/Robinsont; a legfontosabb személy köztük Steve Bannon, aki a múlt héten jelentette be, hogy The Movement (Mozgalom) néven szeretne egy olyan alapítványt létrehozni, amely a jövő évi EP-választásokon a Néppárttól még jobbra álló EU-ellenes szélsőségeseket támogatná. A The
Guardian pedig abban biztos, hogy szabadulása után Lennon/Robinson pozíciót kap Bannon új szervezeténél. A börtönben könyvet kezdett írni: „Köszönöm a Mindenhatónak, hogy időt adott arra, hogy ezen dolgozhassak” – üzente még bentről Lennon/Robinson, akit otthon három gyermek és egy feleség vár. „Boldog vagyok idebenn. Boldog vagyok, mert ez az ítélet visszaüt majd a rendszerre.”
Lennon/Robinsont 2012-ben tíz hónapra ítélték, mert hamis útlevéllel próbált bejutni az Egyesült Államokba; 2014-ben jelzálogcsalás miatt kapott másfél évet, s többször sújtották felfüggesztettel is. Ha végleg kijön a börtönből, végigturnézza majd a trumpista médiumokat, könyve alighanem bestseller lesz. „Nem szeretném eltúlozni a Tommy Robinson-jelenség veszélyét – összegez Bernard Rorke –, hiszen könnyen mulandó dolognak bizonyulhat, de nem árt az óvatosság. Az ilyen fenyegetések Európa-szerte a pluralizmus, az emberi jogok és a sokszínűség védelmére sarkallnak. Épp Magyarország mutatja, mennyire valós jelenségről beszélünk. Tommy Robinson pedig szerves része Steve Bannon felforgató elképzeléseinek, amelyek Európa demokráciái ellen irányulnak.”
