Tommy Robinson szélsőjobbos aktivista portréja

A provokátor

szerző
Nagy Gergely Miklós
publikálva
2018/32. (08. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Két angol bíróság összesen 13 hónap szabadságvesztésre ítélte a nemzetközi szélsőjobb új sztárját, de csak azért, hogy a napokban egy harmadik bíróság szabadlábra helyezze. A magyar kormánypropaganda erősen szimpatizál vele – de nem csak ezért lenne könnyelműség félvállról venni.

Futballhuligánból lett bűnöző, aki útlevél­svindli miatt került rács mögé, de ült már pénzügyi csalásért és verekedésért is. Szélsőjobboldali aktivista és úgynevezett újságíró, aki riport közben is képes leütni interjúalanyát. Lutoni szoláriumtulajdonos, de ha Kelet-London egyes részein feltűnne, (minimum) megruháznák – és nem a bőrszíne okán, inkább azért, amit a muszlimokról üvöltözik jó tíz éve a nyilvánosság különböző csatornáin. Őt olvasgatta az a férfi, aki az év elején furgonjával egy londoni mecsetbe hajtott, és egy embert megölt. Máshonnan nézve pedig: bálvány, a „munkásosztály hőse”, az „igazság mártírja”, „korunk Robin Hoodja”, akiért nemzetközi mozgalom indult; a múlt hétig 650 ezren írták alá a szabadon bocsátását követelő petíciót.

Tommy Robinson eredeti neve Stephen Chris­topher Yaxley-Lennon. „Ez attól függ, hol találkozunk” – mondta a The Huffington Postnak, amikor a riporter arról érdeklődött, mikor milyen néven mutatkozik be. „Tommy Robinsont” Lennon a felettes énjének tartja, a gyerekeinek pedig azt mondja, hogy Tommy „apa alteregója”. Aki pár hete – már a hűvösön ülve – egyszer csak nagypolitikai tényező lett. A Reuters híre szerint egy amerikai diplomata azért lobbizott brit kollégájánál, hogy Lennon/Robinson ügyében enyhüljenek meg a szigetországi illetékesek. (A brit fél nem cáfolta a közbenjárás tényét, míg az amerikaiak szerint a Reuters elnagyoltan tudósított – de egyértelműen ők sem tagadták az információt.) A Trump-kormányzat fellépése mellett fontos volt Steve Bannon alakítása is. Az amerikai elnök korábbi tanácsadója mostani európai látogatása során egy rádiós interjú közben annyira összeveszett a brit műsorvezetővel, hogy ezt mondta neki az adás után: „Baszd meg... Kibaszott liberális értelmiségi. Tommy Robinson ennek az országnak a gerince.” Bannon és a rádió szerkesztője, Theo Usherwood a műsorban azon kapott össze, hogy Lennon megsértette-e törvényt vagy sem. Amúgy ez nem kérdés, hiszen a brit igazságszolgáltatás kétszer is elítélte, de amikor Usherwood ezzel érvelt, Bannon azzal vágott vissza, hogy a szóban forgó jogi passzus „túl korlátozó”, és a börtönbe küldött férfinak „magasabb szinten” igaza volt. Lennon/Robinson csak a szólásszabadság jogával élt, amikor a bírói tiltás ellenére tavaly áprilisban Canterburyben videóra vette azokat a muszlim gyanúsítottakat, akik jelenleg nemi erőszak vádjával állnak bíróság előtt.

E téma évek óta izgalomban tartja a magát alt-rightnak nevező, a fehérek felsőbbrendűségét hirdető új szélsőjobboldali irányzat prominenseit (akik nélkül Trump nem lehetett volna elnök). A szólásszabadság ügyének kisajátításával és átírásával akarják elérni, hogy a PC-beszéd (a politikai korrektség) a múlté legyen, és hogy ne a „kibaszott liberális értelmiségiek” mondják meg, miről lehet, illetve miről nem lehet beszélni; lehessen például faji, xenofób és egyéb jelzőket használni a közbeszédben, a jelenleginél is nagyobb mértékben. Innen nézve Lennon/Robinson nagyon is tudta, mit csinál.

Először börtönben

A The Huffington Post portréjában pár éve arról mesélt, hogy családjában arra tanították, „ne nézz az ázsiaiakra, kerüld velük a szemkontaktust”; de egy muszlimok által megerőszakolt lány és egy ázsiai banda által leszúrt rokon is feltűnik a cikkben. Az írás szerzője azt is megjegyzi, hogy Lennon/Robinson olykor „nem zavartatja magát a tényektől”. A középiskola után úgy tűnt, Lennon normális életet élhet: a lutoni reptéren ösztöndíjasként ismerkedett a légi közlekedéssel („600 jelentkezőből négyünket választottak ki”), ám megvert egy szolgálaton kívüli rendőrt, amiért börtönbe kellett mennie. „Szerettem akkoriban verekedni, és be is voltam rúgva. A kocsmában egymásnak estünk, ő földre került. Én pedig pont fejbe rúgtam.” Egy év után szabadult, nagyon dühösen. Ráadásul a priusza miatt nem térhetett vissza a reptérre, s ebben a The Telegraph szerint éppen a 9/11 után bevezetett fokozott biztonsági intézkedések is szerepet játszottak – könnyen élhette meg ezt úgy, hogy végül is arab terroristák ütötték el a munkájától. „Kurvára utáltam a rendőröket, és kurvára utáltam az egész rendszert. Úgy éreztem, nem érdemeltem börtönt azért, amit tettem” – idézte fel akkori érzéseit. Be is lépett a Nick Griffin vezette szélsőjobboldali Brit Nemzeti Pártba (British National Party – BNP) amelyet egy év után hagyott ott. Aktív futballhuligán lett, majd 2009-ben megalapította a muszlimellenes Angol Védelmi Ligát (English Defence League – EDL), ahol már az utcai demonstrációkon és provokációkon van a hangsúly. A csapat magja futballhuligánokból áll, akik törnek-zúznak.

Gyorsan ismertséget szerzett magának. Jól jellemzi őt az a 2011-es YouTube-videó, amit közel egymillióan néztek meg. Szülővárosában, Lutonban kocsikázik, amikor egy szóváltás után odasétál hozzá egy muszlim férfi, akinek Lennon/Robinson azt mondja: „Az iszlám egy szaros ideológia. Semmi helye itt.” Majd azzal folytatja, hogy ő integrációpárti, de utálja a pedofíliát. (A The Guardian akkori dokumentumfilmjének tanúsága szerint az EDL összejövetelein rendszeresen elhangzott az „Allah pedofil” skandálás.) A férfi pofon üti Lennon/Robinsont, aki ezek után a gázba tapos, és a vele utazó riporternek azt mondja: „Látod? Ez az iszlám. Micsoda rohadt kis pöcs!” Ilyesféle „konf­rontáló” videót Lennon/Robinson később is forgat, és nemsokára ki is száll a mozgalmi életből, hogy újságírónak álljon a kanadai The Rebel Media szájthoz. Olaszországba megy forgatni a lakosságot „fenyegető” afrikai menekültekről; az egyiküket leüti interjú közben, és ezt benn is hagyja az anyagban. Egyebek mellett emiatt jelzi több honlap, hogy a látszat ellenére nem újságírás, amit Robinson művel; nem közvetíti, hanem alakítja az eseményeket, nem bemutatni akarja a valóságot, hanem kreálni. Épp az ilyen akciók miatt tölti most 13 hónapos börtönbüntetését.

Ez nem a szólásszabadság

Az első, tavaly áprilisi eset után a canterburyi bíróság bírónője végül bűnösnek találta a bíróság megsértésében (contempt of court), és három hónap felfüggesztettre ítélte őt. A bírónő akkor így indokolt: „Ez nem a szólásszabadságról vagy a sajtószabadságról szól. És nem is a legitim újságírásról vagy a politikai korrektségről. Ez az igazságszolgáltatásról szól, arról, hogy biztosítható legyen egy tárgyalás igazságos és méltányos lebonyolítása.” (A tárgyaló bírónak Angliában is lehetősége van bizonyos szabályok érvényesítésére például annak érdekében, hogy a közvélemény ne befolyásolja az esküdtszék tagjait, vagy azért, hogy a gyanúsítottakat – akiket akár fel is menthetnek – megvédje az életre szóló megbélyegzéstől.) Ehhez képest Lennon idén májusban eljátszotta ugyanezt: ezúttal a leedsi bíróság elől közvetítette a Facebookon, ahogy nemi erőszakkal vádolt muszlimok érkeznek a tárgyalásukra. Ekkor – ugyancsak a bíróság megsértéséért – 10 hónap letöltendőre ítélték, s ehhez hozzácsapták még az előző ítélet miatt a feje fölött függő hármat is. Nem sok időt töltött rács mögött: a fellebbviteli bíróság a leedsi ítéletet eljárási hibák miatt hatályon kívül helyezte, és az újratárgyalásig szabadlábra helyezte Lennont.

Bernard Rorke Budapesten élő ír újságíró azt mondja a Narancsnak, hogy „nemcsak közvetítette, de fel is olvasta a vádlottak nevét, sőt összeszólalkozott velük a bíróság előtt. Ez aligha a szólásszabadság gyakorlása, már csak azért sem, mert azzal, hogy megszegte a közvetítési előírásokat, a tárgyalás összeomlását és megismétlését is előidézhette volna. Emiatt pedig az áldozatoknak újra vallomást kellett volna tenniük traumatikus élményeikről.” Ezt egészíti ki a Hope Not Hate londoni gyűlöletcsoport-figyelő civil szervezet egyik vezetője, Matthew Collins azzal, hogy „Lennon azért került börtönbe, mert az akciói majdnem egy nemi erőszakkal vádolt banda szabadon engedéséhez vezettek”. (Mellékszál, de fontos: a magyar kormánylapok az Origótól a Demokratán át a közmédiáig egyként azt terjesztik, hogy Lennont csupán az igazság kimondása miatt börtönözték be.)

A Hope Not Hate nemrég hosszú írásban mutatta ki, hogy a felszín alatt mire is irányul Lennon tevékenysége, amelyet az iszlámellenes, szélsőséges jelzővel illettek. Amit pedig a szólásszabadság nevében művel, nem más, mint a gyűlöletbeszéd terjesztése, ami erőszakos cselekményekhez vezethet. „Lennon nem tesz különbséget iszlám szélsőségesek és békében élő muszlimok közt. Jelenleg és korábban, mint EDL-vezető, rendszeresen támadta a nyugati demokrácia alapvető konszenzusait, amelyeket rendre baloldalinak minősít. A fennálló politikai vezetés és intézményrendszer ellen intéz támadásokat azért, hogy azokat gyengítse. Összeesküvés-elméletekkel vádolja a fősodrú médiát, és mindezek helyett egy mitikus szemléletű történelmet állít elénk, amelynek középpontjában a Nyugat és az iszlám elkerülhetetlen csatája áll.”

Megkérdeztem Matthew Collinstól, hogy szerinte mennyire valós az Egyesült Királyságban az a probléma, amelyről Lennon folyamatosan beszél. A fiatalokat megerőszakoló muszlim bandák tényleg valóságos jelenség? „Ez létező probléma, de ezek nem kizárólag muszlim bandák, és a muszlimok sem mindig csak muszlimok. Lennon korábbi mozgalmában, az EDL-ben is vannak olyanok, akiket elítéltek gyerekbántalmazásért. Rettenetesen bonyolult téma ez, és igaz, hogy a baloldalon vannak, akik az egészről inkább nem vennének tudomást. Viszont akik politikai tőkét akarnak kovácsolni ebből, azok csak egy fokkal jobbak az erőszaktevőknél.”

Kilépett a mederből

Lennon/Robinson évekig szervezte mozgalmait úgy, hogy bár ismertséget szerzett, egy bizonyos körön nem lépett túl. Ma viszont már a Függetlenségi Párt (UKIP) is kiáll mellette, sőt, az amerikai republikánus kongresszusi képviselő, Paul Gosar is elrepült Londonba, hogy Robinson hívei előtt azt mondja: „Nem tudok tovább hallgatni bebörtönzéséről.” De nem csak alkalmi, személyes szimpátiáról van szó. Trump számos támogatója, illetve a magát alt-rightnak nevező amerikai szélsőjobboldali, fehér-keresztény felsőbbrendűséget hirdető politikai szárny több médiuma emelte pajzsára Lennon/Robinsont; a legfontosabb személy köztük Steve Bannon, aki a múlt héten jelentette be, hogy The Movement (Mozgalom) néven szeretne egy olyan alapítványt létrehozni, amely a jövő évi EP-választásokon a Néppárttól még jobbra álló EU-ellenes szélsőségeseket támogatná. A The
Guardian
pedig abban biztos, hogy szabadulása után Lennon/Robinson pozíciót kap Bannon új szervezeténél. A börtönben könyvet kezdett írni: „Köszönöm a Mindenhatónak, hogy időt adott arra, hogy ezen dolgozhassak” – üzente még bentről Lennon/Robinson, akit otthon három gyermek és egy feleség vár. „Boldog vagyok idebenn. Boldog vagyok, mert ez az ítélet visszaüt majd a rendszerre.”

Lennon/Robinsont 2012-ben tíz hónapra ítélték, mert hamis útlevéllel próbált bejutni az Egyesült Államokba; 2014-ben jelzálogcsalás miatt kapott másfél évet, s többször sújtották felfüggesztettel is. Ha végleg kijön a börtönből, végigturnézza majd a trumpista médiumokat, könyve alighanem bestseller lesz. „Nem szeretném eltúlozni a Tommy Robinson-jelenség veszélyét – összegez Bernard Rorke –, hiszen könnyen mulandó dolognak bizonyulhat, de nem árt az óvatosság. Az ilyen fenyegetések Európa-szerte a pluralizmus, az emberi jogok és a sokszínűség védelmére sarkallnak. Épp Magyarország mutatja, mennyire valós jelenségről beszélünk. Tommy Robinson pedig szerves része Steve Bannon felforgató elképzeléseinek, amelyek Európa demokráciái ellen irányulnak.”

szerző
Nagy Gergely Miklós
publikálva
2018/32. (08. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...