Bunkók-e a Honvédelmi Minisztérium sajtósai?

  • narancs.hu
  • 2014. november 16.

Fekete Lyuk

Tegnap a Honvédelmi Minisztérium fantasztikus sikerről számolt be. Magyar győzelem, ráadásul Itáliában!

„Immár 24. alkalommal rendezték meg november 10–16-ig az egyenruhás filmkészítők szakmai találkozóját, a Nemzetközi Védelmi Filmfesztivált a Róma melletti Braccianóban. A programban négy kontinens 19 országának 55 alkotását mutatták be – írták szombati közleményükben, leginkább azért, hogy tudja meg ország-világ, az egyenruhás Oscar-gálán magyarok kapták az Arany Kalasnyikovot, vagy mit. A lényeg, hogy a történelmi filmek kategóriájában a Kereszthegy című film nyert első helyezést, amely a „második világháborúban hősiesen helytállt magyar királyi 65. székely honvéd határvadászcsoport történetét dolgozza fel, és a HM Zrínyi Nonprofit Kft., a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály és a Magyar Művészeti Akadémia együttműködésében valósult meg”.

false

 

Fogadják gratulációnkat, ám így elsőre elég nagy prosztóságnak tűnik, hogy a film alkotóinak neve nem szerepel a közleményben. Mi akkor most – helyettük – a port.hu nyomán ideírnánk, hogy a Kereszthegyet Nagy József, Bárány Krisztián és Wonke Rezső rendezte.

Most már csak arra lennénk kíváncsiak, hogy a díjátadón vajon kivel fogott kezet a zsűri elnöke? Talán a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztályával?

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.