Buszos kirándulást szervezett egy fideszes politikus a határkerítéshez

  • narancs.hu
  • 2019. május 22.

Fekete Lyuk

Kb. ötven érdeklődő gyűlt össze az "ismerősi körökből".

Gémes László, Szegvár polgármestere, Csongrád megyei közgyűlési képviselő találta annyira izgalmasnak a határkerítést, hogy szervezett is egy buszos kirándulást a civileknek" - írja az Index.

Gémes az Indexnek azt nyilatkozta, hogy mivel nagyon érdekesnek találta a kerítést, ezért saját pénzéből fizetve, ismerősi körének szólva szervezte a kirándulást. Tehát eszerint a szervezett túra nem volt meghirdetve, ugyanis akkor, Gémes elmondása szerint "túl sok jelentkező lett volna", így az ismerősi körökből (például Szentesről, Szegvárról, Fábiánsebestyénről) kb. 50 főt összegyűjtve indultak neki a kirándulásnak.

A lapnak Gémes elmondta, hogy szerinte jó hangulatú út volt, egy rendőr kísérte őket, és mutatta meg nekik a létesítményt, amelyen így láthatták az érdeklődők, hogy nemcsak egy sima drótkerítés, hanem "komoly építmény".  "Nem csoda, hogy tehermentesült a megye a migrációs nyomás alól, bár még így is ezer embert kaptak el májusig a határnál" - idézik Gémest.

A rendőrség az Index megkeresésére elmondta, hogy nincsenek „szervezett túrák” a déli határnál. "A déli határvédelemről szóló tájékoztatót egy térségbeli polgármester kezdeményezte, aki egyben megyei önkormányzati képviselő is. A rendőrség a tájékoztatási kérést teljesítette" - tették hozzá.

Az Indexnek egyébként egy Fidesszel szimpatizáló résztvevő is mesélt az útról, aki azt mesélte, hogy a helyi Fidesz-irodából keresték meg a buszos út lehetőségével. A kiránduláson az információk szerint főleg középkorúak, idősek vettek részt, a direkt politizálást pedig az elmondás szerint kerülték a résztvevők. A lap forrása hozzátette azt is, hogy az őket vezető rendős is nagyon korrekten kezelte a helyzetet, és még azt is jól bírta, amikor "a technikai kérdések után a keményebb nyugdíjasok elkezdtek arról érdeklődni, hogy miért nincs aláaknázva az egész sáv, és miért nem lőnek a behatolókra".

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.