Gajdics Ottó kapta az első Jótollú magyar újságíró díjat

  • B.P.M.
  • 2019. március 14.

Fekete Lyuk

Micsoda fricska!

Gajdics Ottó, a Szabad Föld hetilap főszerkesztője vehette át az első alkalommal odaítélt, a Médianéző Központ által alapított Jótollú magyar újságíró díjat csütörtökön Budapesten.

Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Csoport vezetője az eseményen azt mondta: „azt hisszük és gondoljuk, hogy Magyarországon a sajtó szabad.” Hangsúlyozta: napjainkban is megesik, hogy nem kapják meg a nekik járó elismerést, a kellő figyelmet az azt kiérdemlő teljesítmények.

Boros Bánk Levente, az elismerést alapító Médianéző Központ igazgatója arról beszélt: vannak, akik megfellebbezhetetlenül akarják megmondani, mi a minőségi újságírás, a valódi teljesítmény, de beindultak az ezzel ellentétes irányú változások.

Gajdics Ottó a stúdióban

Gajdics Ottó a stúdióban

Fotó: MTI

 

Néző László, a Veszprém megyei Napló főszerkesztője laudációjában azt emelte ki: Gajdics Ottó kitartóan és színvonalasan „kiáltja az éterbe az igazát”, függetlenül attól, hogy ellenszélben vagy támogató környezetben teszi ezt. Olyan emberként írta le a díjazottat, aki „nemcsak népben és nemzetben, de alanyban, állítmányban is tud gondolkodni.”

Gajdics Ottó azt hangsúlyozta: noha ő a díjazott, a díjjal egy közösséget ismertek el, amelyben együtt küzdenek „ugyanazokért a célokért és ugyanazokért az emberekért, akiket nemes egyszerűséggel úgy szoktunk hívni, hogy magyarok.” (MTI)

Mint ismeretes a közelmúltban a több száz fideszes médiumot magába tömörítő Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány (KESME) első embere, Varga István egy interjúban azt nyilatkozta: Népszavával kezdi a napot, Élet és Irodalmat járat, Magyar Narancsot olvas és előbb nézi meg az Indexet, mint az Origót. Hozzátette, hogy a jótollú újságírók „másik oldalon” vannak. Varga még aznap lemondott posztjáról:

A plüsstigris kedvence - a kormánykritikus sajtó dicséretébe belebukott Varga portréja

A családon belüli erőszak tárgyában előadott mondatával az utóbbi napok főszereplője lett. A korábban MDF-színekben politizáló orosházi ügyvéd nem először került a közérdeklődés középpontjába.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.