Filmszemle, díjak nélkül – Díjak filmszemle nélkül

  • narancs.hu
  • 2014. szeptember 17.

Fekete Lyuk

Ünnepel a filmszakma: októberben tartják az újonnan alapított, Andy Vajna-féle Magyar Filmakadémia szervezésében az új Magyar Filmhetet! A számok előtt le a kalappal, lesz ott nagyjátékfilm, tévéfilm, dokumentumfilm, animációs film, kisjátékfilm, filmfilm és még filmfilmfilm is. Összesen több mint háromszáz munkadarab, három kerek esztendő termése.

Ám a közvetlenül Andy G. Vajna alá bekötött szervezők sajnálatos módon nem osztanak díjakat. Vagyis osztanak, csak nem a filmszemlén, hanem majd februárban… Tán attól tartanak, hogy háromszázban nem lesz díjazásra méltó alkotás?

Nem, nem, az ok ennél jóval nemesebb: maga a sportszerűség.

Ahogy a Magyar Nemzeti Filmalap minapi közleményéből is kiderül, a Magyar Filmhét szervezői a finanszírozókkal, támogatókkal és a Magyar Filmakadémia Egyesület tagjaival, valamint a filmforgalmazókkal folytatott – feltehetően hosszas és kimerítő – konzultációkat követően döntöttek úgy, hogy ugyan a filmhét maga októberben lesz, de csak februárban adják át a filmdíjakat. A szervezők ugyanis lehetőséget szeretnének biztosítani a díjakért folytatott küzdelemre minden olyan létező vagy épp születő filmnek, amelyet 2014. december 31-ig bemutatnak a mozikban vagy a televíziók műsorán. Vagyis mindegy lesz, ki mit csinál a Magyar Filmhéten, lehet akár cigánykerekezni vagy vicceket mesélni is, ha valakinek úgy alakul, hogy a filmhéten forgalmazási vagy egyéb okból nem tud részt venni, az még simán díjesőben részesülhet februárban.

De tessék már megmondani, hogy akkor az egész szemlét miért nem lehet februárban megrendezni? Mert az előző garnitúra akkor rendezte? Vagy így kétszer lehet elbokázni egy szolidabb, családias összeget? Csupa titok az élet.


(A Magyar Filmhétről a Magyar Narancs szeptember 4-ei, 36. számában olvashatnak.)

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.