Előbbire a Vice igen változatos sorozata jelent példát, utóbbira pedig a Refinery29 kezdeményezése. Utóbbiak harminc, úgymond hétköznapi nő fenekét fotózták le (ezek egyike a leadképünk), és közben megkérték őket, hogy meséljenek a hátsó felükhöz fűződő viszonyukról. Az ötlet jó, most már csak ugyanennek a férfias változatát szeretnénk látni.
Leni Riefenstahlt ellentmondásos filmrendezőnek szokták nevezni, aki kétségtelen, olykor egyenesen zseniálisnak aposztrofált tehetségét rossz célok szolgálatába állította, pedig a képlet nem olyan bonyolult: életében és művészetében következetesen vezérelte saját becsvágya.
Steven Knight nem kóborol messze a Peaky Blinders világától; az Ezer bokszütésben tekintetét változatlanul az erőszak mindenféle formáira, az általános kegyetlenkedés közepette szövődő véd- és dacszövetségekre és a személyes ambícióra szegezi.
A fegyverkovács alakjához kapcsolódó historikus szimbólumhordozás és a villoni balladaírás jelenti a szerző új verseskötetének képi és vershagyományát.
A belvárosi kerületek nagykörúton túli, jó közlekedésű, de kevésbé frekventált részein található üzlethelyiségek jellege és profilja folyamatosan változik, elég csak a Rózsa utca–Aradi utca–Izabella utca–Andrássy út által határolt kicsiny rész egykori legendás helyeire gondolnunk.
María Luisa (Hernádi Judit) ragyog: nem a „köntösös” háziasszonyt hozza, igazi dáma. Van benne báj, energia, még talán szexi is kicsit, és ezek a jelzők csak elsőre állnak ellentmondásban a darab témájával, az öregedéssel.
Csáki Judit az utóbbi években kevesebb színikritikát írt, ám annál többet beszélgetett. Három év alatt három portrékötete jelent meg: 2022-ben Csuja Imréről (Imi, ne csináld!), 2023-ban Alföldi Róbertről (Alföldi – rajtam nem múlt), legutóbb pedig Csehalmi Györgyről.
Felnőtteknek szóló bábszínházba menni nálunk még mindig inkább kuriózum, mint megszokott választás.
A Bábjátékos című Maladype-bemutató kapcsán beszélgettünk a munkáiról, a divattervezők felelősségéről és a minket körülvevő legkisebb térről.
