Hetek óta harsogja Toroczkai László, hogy ő az új Dugovics Titusz, aki kiugrott a Jobbikból és magával rántotta az árulókat stb.
Ezt most legutóbb a Pesti Srácoknak sütötte el, de az önheroizálásból a múlt hétvégi ásotthalmi zászlóbontás alkalmával is kijutott, ahol Toroczkai beszédében folyamatosan, újra és újra előkerült Dugovics Titusz (mint a politikus kvázi ősképe), akit a közhiedelem az egyik nándorfehérvári hősnek tart, és aki eszerint 1456-ban azzal akadályozta meg a vár török kézre kerülését, hogy a mélybe magával rántotta a zászlót épp kitűzni készülő török harcost.
Szép történet, ugye?
Kár, hogy valószínűleg semmi nem igaz belőle. A mai középkorkutatásban ugyanis már konszenzus, hogy ilyen nevű szereplője és ilyen mozzanata valószínűleg nem volt a nándorfehérvári csatának.
De idézzük az Index idevágó cikkét, amit ezúton is küldünk a Jobbikból dezertáló polgármesternek: „Maga Dugovics Titusz pedig bizonyítottan csak a fantázia szüleménye. Nándorfehérvár ostromát korabeli források alapján elég részletesen ismerik a történészek, és mivel valóban fontos fordulópontja volt a középkori Magyarország történelmének, minden részletét alaposan feldolgozták. Dugovics Titusz hőstettére egyetlen korabeli forrás utal csupán: Antonio Bonfini, Hunyadi Mátyás itáliai történetírója; ő is csak a katonák körében terjedő legendaként ír, név említése nélkül a török katonát a mélységbe rántó, önfeláldozó várvédőről. A kor híres krónikásai, például Heltai Gáspár és Zrínyi Miklós sem emlékeznek meg az ostrom menetét megfordító, hősi tettről, ami minimum furcsa.”
A cikkben további érdekességek vannak az áltörténelmi személy kialakulásáról.
