Fun fact: Toroczkai hetek óta mondja magáról, hogy ő az új Dugovics Titusz. Kár, hogy Dugovics nem létezett a valóságban

  • narancs.hu
  • 2018. június 29.

Fekete Lyuk

A fikció az fikció. Nem mindenki kajálja be. De valaki igen.

Hetek óta harsogja Toroczkai László, hogy ő az új Dugovics Titusz, aki kiugrott a Jobbikból és magával rántotta az árulókat stb.

Ezt most legutóbb a Pesti Srácoknak sütötte el, de az önheroizálásból a múlt hétvégi ásotthalmi zászlóbontás alkalmával is kijutott, ahol Toroczkai beszédében folyamatosan, újra és újra előkerült Dugovics Titusz (mint a politikus kvázi ősképe), akit a közhiedelem az egyik nándorfehérvári hősnek tart, és aki eszerint 1456-ban azzal akadályozta meg a vár török kézre kerülését, hogy a mélybe magával rántotta a zászlót épp kitűzni készülő török harcost.

Szép történet, ugye?

Kár, hogy valószínűleg semmi nem igaz belőle. A mai középkorkutatásban ugyanis már konszenzus, hogy ilyen nevű szereplője és ilyen mozzanata valószínűleg nem volt a nándorfehérvári csatának.

De idézzük az Index idevágó cikkét, amit ezúton is küldünk a Jobbikból dezertáló polgármesternek: „Maga Dugovics Titusz pedig bizonyítottan csak a fantázia szüleménye. Nándorfehérvár ostromát korabeli források alapján elég részletesen ismerik a történészek, és mivel valóban fontos fordulópontja volt a középkori Magyarország történelmének, minden részletét alaposan feldolgozták. Dugovics Titusz hőstettére egyetlen korabeli forrás utal csupán: Antonio Bonfini, Hunyadi Mátyás itáliai történetírója; ő is csak a katonák körében terjedő legendaként ír, név említése nélkül a török katonát a mélységbe rántó, önfeláldozó várvédőről. A kor híres krónikásai, például Heltai Gáspár és Zrínyi Miklós sem emlékeznek meg az ostrom menetét megfordító, hősi tettről, ami minimum furcsa.”

A cikkben további érdekességek vannak az áltörténelmi személy kialakulásáról.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.