A miniszterelnök a NER-esített, magát újságként definiáló Figyelő csili-vili gáláján beszélt sikerről, győzelemről, büszkeségről és hazaszeretetről.
Az eseményen az őt megreptető Garancsit mint az év vállalkozása, a Market Zrt. vezetőjét díjazta – talán épp egy magánrepülőúton jutott eszébe a beszéd fő gondolata: „A közös nemzetgazdasági siker alapja a nemzeti önbecsülés, ehhez pedig az kell, hogy sikerként tekintsünk a saját életünkre.“
| ||
Ez a siker meg győzelem felmerült még, nyilván fontos dolog Orbánnak meg a NER-nek.
„Ha továbbra is olyan sikeresek akarunk maradni, mint amilyen sikereket elért Magyarország az elmúlt években, akkor kultúraváltásra van szükségünk: a vesztesek kultúrája helyett meg kell honosítanunk a győztesek kultúráját.”
Ugyanez pepitában és ruhával:
„Nekünk, magyaroknak ki kellene lépnünk a történelem balekjainak, balszerencsére ítélt szereplőinek ruhájából, és el kell kezdenünk győztesként viselkedni.”
| ||
Orbán továbbmegy: aki nem szereti a hazáját, az magát gyűlöli.
„Az öngyűlölet helyett a hazaszeretet talaján állunk. A hazaszeretet kultúrája nem más, mint a mindennapi patriotizmus.”
Az pedig nem más, mint a büszkeség gyakorlása, ha jól értjük: a mindennapi patriotizmus arról szól, hogy a hazánk minden magyar számára a büszkeség forrása is, mert a haza a mi közös teljesítményünk.
Szóval siker, büszkeség, győzelem, aztán újra. Siker, büszkeség, győzelem, aztán újra... Megcsináljuk!
