Még az is nettó kamu volt, hogy a metrópótlásra szánt 180 magyar buszból egy már elkészült

  • narancs.hu
  • 2017. október 22.

Fekete Lyuk

Nulla.

Nyár végén derült ki, hogy egyetlen busz sem készült el időre abból a 180-ból, amit a Volánbusz rendelt meg. és aminek egy részét metrópótlásra fogja megvásárolni tőlük a BKV. A Volánbusz ekkor nem bontott szerződést az Ikarus Egyedi Kft.-vel, sőt az érintett cégnek még kötbért sem kellett fizetnie, mert egy jókor megszülető jogszabály-módosításnak köszönhetően a botrányos csúszás ellenére kaptak még 240 nap haladékot.

Néhány napja a 444.hu írt arról, hogy végre elkészült az első busz a 180-ból, így már csak 179-et kell legyártani, ám hamar kiderült a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesületnek (VEKE) és az IHO szaklapnak köszönhetően, hogy a késznek tűnő, üzemben várakozó busz nem igazi, csupán ráhúztak a vázra ezt-azt egy bemutató kedvéért, de menni nem megy, mivel a motor sincs rendesen beszerelve és típusengedélye sincs.

„Nincs kész. Valójában messze van még a késztől, a típusengedélytől pedig még annál is messzebb van. Talán a mockup kifejezés a legjobb rá, ami azt takarja, hogy ez nem jármű, csak egy kiállítási tárgy, saját erejéből nemhogy nem mozgásképes, de még mozgatni sem könnyű. A motor csak úgy be van lógatva, belső kábelezés sehol, a világítás meg az utastájékoztató van bekötve egyedül. Megy a parasztvakítás tovább, aki azt terjeszti hogy ez kész van, az maga is részes a hazugságban. Pont a lényege nincs meg, mert ott fogy el a tudás. Aki kicsit közelebbről is megvizsgálja és ért hozzá, az számos apró jelet felfedezhet, amely az összeszerelés színvonalára, és egyáltalán, a meglétére enged következtetni. Ja és a hátulja szerb gyártmány...” – olvasható a VEKE Facebook-oldalán.

Az IHO szerint pedig a cégnek mostantól kezdve gyakorlatilag naponta le kellene gyártania egy kész darabot ahhoz, hogy tartani tudja a második határidőt.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.