Kettős mérce! Szegény Orbán Viktort lehagyták erről a tekintélyes listáról

  • narancs.hu
  • 2016. január 30.

Fekete Lyuk

A Transparency remek projektjében a legkorruptabbakra lehet szavazni, és később a büntetésüket is mi szabhatjuk meg. Azért van rajta ismerős név.

Az Unmask the Corrupt nevű akció az ún. „grand corruption” mintapéldányait keresi, vagyis olyan eseteket, amikor a politika, az államigazgatás, a gazdasági élet és a többi rendszerszintű, szervezett módon segíti a lopást és a felelősségre vonás elkerülését.

Az első körben bárki jelölhetett korrupt embereket és szervezeteket. A Transparency International szakértői ezekből választották ki azt a 15-öt, amely leginkább megfelelt a „grand corruption” kritériumainak, de fontos szempont volt az is, hogy az elkövetők büntetlenül és nemzetközi szinten tevékenykedjenek.

Az igen érdekes listán csupán két európai szereplő van: a volt ukrán elnök, Janukovics, illetve a portugál Banco Espírito Santo (vagyis Szentlélek Bank – stílusos). Valamiért inkább a munkájukat feladni kényszerülő diktátorokat részesíti előnyben a rangsor: kimaradt például a korrupció állócsillaga, Putyin elnök, szerepel viszont Hoszni Mubarak volt egyiptomi és Ben-Ali volt tunéziai enyves vezető. (Ehhez lásd cikkünket arról, mi lesz a bukott diktátorok pénzével.)

Ben-Ali és Mubarak képei egy 2011-es tüntetésen

Ben-Ali és Mubarak képei egy 2011-es tüntetésen

Fotó: MTI/AP

A listán szerepel Isabel dos Santos, az angolai elnök lánya, Afrika leggazdagabb asszonya is. Róla nemrég írtunk, és az Átlátszónak hála azt is tudjuk, hogy a világ egyik legkorruptabb családjának tartott Dos Santos-klán már megtalálta az utat az Orbánhoz oly nagyon közel álló Garancsi István felé is (lásd még erről e heti lapszámunk címlapsztoriját).

Ezen az oldalon lehet szavazni a legkorruptabbakra, február 10-étől kezdve pedig már arra, hogy milyen büntetést érdemelnének.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.