Legyen egy kicsit jobb! – Meleg férfiak, hideg diktatúrák

  • narancs.hu
  • 2014. július 1.

Fekete Lyuk

Nem szokásunk idegeneknek kalapozni, de van az a helyzet. Ez a dokumentumfilm minden ízében nagyszerű ötlet, tehát a magyar állam természetesen nem támogatja. De mi még – holnap éjfélig – megtehetjük.

A koncepciót nem nagyon magyaráznánk, innen minden kiderül:

Kezdhetnénk azzal, hogy ebben az egyre centrálisabb erőtérben az állam egyre kevésbé hajlandó olyasmire áldozni, amit nem szeret. Márpedig elég sok mindent nem szeret. (A stáb szerint az MTVA-nál eltanácsolták őket, mégpedig a film témája miatt.)

Vagy közelíthetnénk onnan a kérdéshez, hogy a homofóbia mindennapos lett a hivatalosság tereiben, akár a Jobbikra, akár Kerényire, akár éppen a jobboldali értelmiség fároszára, a mértékadó hetilapra gondolunk – ezért is volna nagy szükség olyan filmekre, mint a Meleg férfiak, hideg diktatúrák.

Feldobhatnánk azt is, milyen minőségben folyik ma Magyarországon a múlt, többek között a kommunizmus társadalmi feldolgozása – és hogy pont ezektől a kezdeményezésektől lehetne minden egy kicsit jobb nekünk, mindannyiunknak.

false

 

Fotó: Facebook

De ebben a filmben nagyon sok szeretet és derű látszik sűrűsödni, úgyhogy most van kedvünk optimistának lenni, és hagyni a fenti nyomasztó gondolatokat másra. A lényeg: készült százórányi nyersanyag, és a film alkotói a közösségi finanszírozás hazánkban még mindig újdonságnak számító, igencsak előremutató módszerét választották, hogy összeszedjék a befejezéshez szükséges pénzt.

Tehát nincs más hátra, elő a bankkártyákkal! Az adományozó oldalon szépen felsorolják, milyen ellenszolgáltatásokra számíthatunk, többek között Nádasdy Ádámtól is kaphatunk ilyen szép, személyre szóló üzenetet:

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.