A koncepciót nem nagyon magyaráznánk, innen minden kiderül:
Kezdhetnénk azzal, hogy ebben az egyre centrálisabb erőtérben az állam egyre kevésbé hajlandó olyasmire áldozni, amit nem szeret. Márpedig elég sok mindent nem szeret. (A stáb szerint az MTVA-nál eltanácsolták őket, mégpedig a film témája miatt.)
Vagy közelíthetnénk onnan a kérdéshez, hogy a homofóbia mindennapos lett a hivatalosság tereiben, akár a Jobbikra, akár Kerényire, akár éppen a jobboldali értelmiség fároszára, a mértékadó hetilapra gondolunk – ezért is volna nagy szükség olyan filmekre, mint a Meleg férfiak, hideg diktatúrák.
Feldobhatnánk azt is, milyen minőségben folyik ma Magyarországon a múlt, többek között a kommunizmus társadalmi feldolgozása – és hogy pont ezektől a kezdeményezésektől lehetne minden egy kicsit jobb nekünk, mindannyiunknak.
| ||
De ebben a filmben nagyon sok szeretet és derű látszik sűrűsödni, úgyhogy most van kedvünk optimistának lenni, és hagyni a fenti nyomasztó gondolatokat másra. A lényeg: készült százórányi nyersanyag, és a film alkotói a közösségi finanszírozás hazánkban még mindig újdonságnak számító, igencsak előremutató módszerét választották, hogy összeszedjék a befejezéshez szükséges pénzt.
Tehát nincs más hátra, elő a bankkártyákkal! Az adományozó oldalon szépen felsorolják, milyen ellenszolgáltatásokra számíthatunk, többek között Nádasdy Ádámtól is kaphatunk ilyen szép, személyre szóló üzenetet:
