„Magukat újságíróknak nevező egyének” – Balázska besértődött

  • narancs.hu
  • 2014. szeptember 2.

Fekete Lyuk

Szexuális erőszakból vicc: ez volt a Morning Show! Vagy nem is? „Balázsék” most épp kikérik maguknak a rosszindulatú, kattintásvadászó újságírók alaptalan vádaskodásait, mert ők nem poénkodtak. Jaj, dehogy!

Egészen orcátlan módon reagált a Morning Show triója honlapjukon azokra a tegnap esti újságcikkekre, amelyek arra hívták fel a figyelmet, hogy nevezettek mélyen alpári tónusban tárgyalták műsorukban a gólyatábori nemi erőszak esetét.

false

„Balázsék reagáltak a tegnap este megjelent rosszindulatú cikkekre, amikben szerintünk kiforgatták az elhangzottakat. A megerőszakolás nemhogy nem volt poén tárgya, hanem még a szervezők felelősségét is felvetettük! A gólyatáborok többségéről a véleményünket viszont a betelefonálók is igazolták. Úgy tűnik, hallgatóinkat szerencsére még ilyen – like- és kattintásvadász rosszindulatú firkászok sem tudják megvezetni. Mi csak azt reméljük, hogy a továbbiakban a magukat újságíróknak nevező egyének hasonlóan hangzatos szalagcímekkel írják majd meg azt is. Ha adakozni kell vagy jótékonykodásra buzdítani.”

Jó, akkor segítünk felidézni, „Balázséknak” is, mi történt tegnap. Nos, „Magyarország leghallgatottabb reggeli műsorában” tegnap reggel viccet csináltak abból, hogy múlt héten az ELTE Tanító- és Óvóképző fonyódligeti gólyatáborában megerőszakoltak egy lányt. A Morning Show műsorvezetői – Sebestyén Balázs, Rákóczi Ferenc és Vadon János – jóízűt nevetgéltek korán reggel egy nemi erőszakon. A műsor elején – a teljes beszélgetés visszahallgatható a rádió honlapján – még valamennyire visszafogták magukat, később viszont sorjáztak a visszataszító poénok. Gúny, kispályás cinizmus és majdhogynem térdcsapkodás jellemezte a műsor ezen – jó félórásra sikeredett – derűs blokkját.

„– Gyerekek, milyen gólyatábor volt ez, ahol a végén valakit megerőszakolnak? Hogy van ez?

– Erős…

– Hát… Ilyen gólyatáborba se fogom elengedni a lányomat.

– De hát nem tudod előre… Nincs kiírva, hogy…

– Akkor nem megy. (nevetés)

– Ritkán van ráírva a meghívóra, hogy várjuk gyermekét a füredi gólyatáborba, aláírás, vigyázzon, erényöv kötelező, mert lehet, hogy megerőszakolják.

– Közös vacsora, tábortűz, tánc, megerőszakolás, ez a program. (nevetés)”

 

Sikerült „káreseménynek” titulálni a szexuális erőszakot, mintha csak egy közúti koccanásról, meghúzott autóról lenne szó. Ám úgy tűnik, a Class FM-nek fekszik ez az értékválasztás, simán elmegy egy kis buzizás mellett. Tisztázzuk akkor, felelősségük teljes tudatában közszereplők élőadásban nagy szakértelemmel osztják az észt a gólyatáborokról meg a mai fiatalokról – persze ostoba, általánosító formában –, erkölcscsőszök szerepében tetszelegnek, miközben vicc tárgyává teszik a szexuális bántalmazást.

Nem kell mondanunk, milyen káros az efféle hozzáállás, a társadalom széles rétegeinek címzett ilyen tartalmú üzenet. Hisz’ hogyan is következne a gólyatáborok esetleges szabadosságából a nemi erőszak? S hogy lehet ilyen trágár módon megalázni bárkit, aki valaha áldozata volt hasonló szituációnak, és szerencsétlenségére hallgatta ezt a szart? Egyáltalán hogy lehet, hogy három retardált bármit megtehet nyilvánosan a reggeli csúcsidőben?

Végezetül, csak a miheztartás és vérig sértett reggeli hőseink kedvéért: a nemi erőszak – mint ahogy az a nevében is benne van, erőszak – bűncselekmény, ha valaki nem egyezik bele a szexuális kapcsolatba, akkor nem kényszeríthető rá. Még akkor sem, ha előzetesen ráutaló magatartást mutatott, kivágott ruhában vagy ittas állapotban volt, teljesen mindegy, mert a NEM, az azt jelenti, hogy NEM. Nincs olyan, hogy „provokált aktus”, mert ha a szexet nem mind a két fél akarja, akkor nem nevezhető szexnek, csak erőszaknak, az pedig bűncselekmény, aminek áldozata lehet fiatal, fiú és lány, felnőtt, nő és férfi, hajléktalan, idős vagy gyermek, bárki. Van, amivel nem lehet viccelni.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.