Korrupció ide vagy oda, a kormány Sorost és a migrációt okolja

  • narancs.hu
  • 2020. január 23.

Fekete Lyuk

Reagáltak a Transparency International jelentésére.

A Kormányzati Tájékoztatási Központ szerint a korrupciót vizsgáló társadalmi szervezet „Soros által pénzelt”, és a „Soros-hálózattal együtt folytatja a Magyarország elleni támadást”. 
Álláspontjuk szerint ennek oka, hogy hazánk nemet mondott a migrációra.

Mint korábbi cikkünkben megírtuk, a Transparency International megállapította, hogy Magyarország az EU második legkorruptabb állama. 
Szerintük a korrupció a magyar rendszer része, és nem a mellékhatása.
 Vizsgálták a közbeszerzések királyának, Mészáros Lőrincnek a nyereségeit, az eu-s pénzek felhasználását, megemlítették az Elios-ügy eltusolását, a letelepedési kötvény-bizniszben 60 milliárddal gyarapodó offshore-cégeket, és az MNB büntetőjogi következmények nélküli létezését, amikor is 267 milliárd forintot juttattak az állam vagyonából magánalapítványoknak – írta meg a hvg.hu.

„A Soros-szervezet ennek megfelelően hamis és torz jelentést tett közzé, amely az alapvető tényeket sem veszi figyelembe: Magyarországon 2010 óta teljesen átláthatóak a közbeszerzések, a magyar közbeszerzéseken már nem külföldi nagyvállalatok, hanem döntő részt magyar vállalkozások kapnak munkát, a hazai kkv-k által elnyert közbeszerzések értékaránya 39%-ról 58%-ra nőtt. Minden 100 közbeszerzésből 87-et kkv-k nyertek tavaly. Az egy ajánlatos közbeszerzések értékének aránya jelentősen (34%-ról 25.5%-ra) csökkent, és az elmúlt 6 évben a hirdetmény nélküli közbeszerzési eljárások száma 3600-ról 274-re, a tizenharmadára csökkent, ez arányosan az uniós átlag fele. Ezek az adatok megtalálhatóak a Közbeszerzési Hatóság honlapján”olvasható a közleményben.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.