Mundruczó és Schilling nyilatkozott a párizsi vérengzésről

  • 2015. január 9.

Fekete Lyuk

„Európa a tolerancia és befogadás kontinense. Itt senkit nem érhet atrocitás bőrszíne, szexuális orientációja, etnikai hovatartozása vagy vallási meggyőződése miatt.”

A Krétakör és a Proton Színház a Facebookon tette közzé a két rendező közös nyilatkozatát:

Mi, akik annyi mindent köszönhetünk a Francia Köztársaságnak, a felvilágosodás, a szólásszabadság, a kulturális sokszínűség és tolerancia hazájának, megrendülésünket és együttérzésünket fejezzük ki a 2015. január 7-én történt terrortámadás kapcsán. Aljas és elvakult gyilkosok lemészárolták a Charlie Hebdo szerkesztőségét, ártatlan és védtelen embereket: újságírókat és művészeket. Nincs szó, amely leírhatná a döbbenetet és a fájdalmat, amit érzünk. Nem tehetünk mást, mint fejet hajtunk az áldozatok előtt, és mielőbbi megnyugvást kívánunk a hozzátartozóknak.
Nem pusztán egy szerkesztőséget, de egy egész civilizációt ért támadás. Ez az a pillanat, amikor újból hitet kell tennünk a szabadság eszméje mellett. Mi, mindannyian, akik Európában élünk és európainak érezzük magunkat, kiállunk a szólásszabadság, a szabad véleménynyilvánítás elidegeníthetetlen joga mellett. Soha nem következhet be olyan helyzet, amikor valakit azért támadnak meg, mert kifejtette véleményét. Akkor sem, ha az a vélemény radikális.
Ugyanakkor azt sem tartjuk kevésbé fontosnak kinyilvánítani, hogy Európa a tolerancia és befogadás kontinense. Itt senkit nem érhet atrocitás bőrszíne, szexuális orientációja, etnikai hovatartozása vagy vallási meggyőződése miatt.
Tiszteletet az áldozatoknak! Büntetést a tetteseknek! Védelmet Európának!

Mundruczó Kornél és Schilling Árpád

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.