Nincs annál szebb, amikor a Magyar Idők szerzője smúzol az alakuló újfasiszta mozgalom üdvöskéjével

  • narancs.hu
  • 2017. június 26.

Fekete Lyuk

Facebookon ment a pacsi!

Hosszú és terjedelmes interjú jelent meg a mai Magyar Időkben a hungarista politikai közegből érkező László Balázzsal. Az apropó természetesen az volt, hogy július 8-án Vecsésen megalakul egy új szélsőjobboldali mozgalom az Identitesz (az ő vezetőjük László), a vállaltan neonáci Betyársereg, illetve az Érpataki Hálózat szövetségre lépésével.

Problémákat felvető kérdésekre nem nagyon bukkantunk az interjúban, de hát a Magyar Idők vélhetően a Jobbik meggyengítésének eszközét látja Lászlóékban, részükről már csak ezért is indokolt a kedélyes hangvétel.

Az Index amúgy már szemlézte az interjút, ami szerintük „azért is tanulságos, mert kiderül belőle, mennyire ért össze a kormánypropaganda azzal, amit a szélsőjobboldal képvisel. Merthogy az Identitesz nyíltan szélsőjobboldali, ezt László az interjúban is elmondja, bár hozzáteszi, hogy ők új jobboldaliak is. De az Identitesz elnöke szerint „a Betyársereg politikai szárnyával és az Érpataki Modell Országos Hálózatával közösen kezdeményezett új szerveződés

az etnikai önvédelmet tartja elsődleges céljának,

és akár rasszistának is nevezhető, ha ez alatt azt értjük, hogy elismerjük a különbözőségeket, és védelmezzük saját rasszunk sajátosságait”.

false

Nagyon egymásra találhatott László és az interjú készítője, Gabay Dorka, lévén László nyilvános Facebook-oldalán, amikor az Identitesz-vezér kiposztolta az anyagot, a Magyar Idők újságírója sietett köszönetet mondani, hogy a közös munka milyen jól sikerült:

 

false

 

Az Identitesz központi oldalát nemrég a Facebook is letiltotta, alighanem gyűlöletkeltő tartalmak megjelentetése miatt. Június 7-én László a maga kőkemény stílusában reagált saját oldalán az FB lépésére: „Letörölhetik az oldalainkat, de ezzel is csak hamarosan ébredő sorainkat erősítik. Július 8-a után pedig új időszámítás veszi kezdetét!”

Reszkessetek, betörők!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.