Parragh László: Az ideális a fehér bőrű, keresztény kultúrájú, európai gondolkodású munkaerő importja lenne

  • narancs.hu
  • 2024. május 15.

Fekete Lyuk

Az iparkamara elnöke sajnálja, hogy ez elfogyott, majd elmondta, felesleges azt az álmot kergetni, hogy utoljérjük Ausztriát.

Magyarország energiaforrásban, nyersanyagban szegény, ami rendelkezésére áll a magyar gazdaságnak, az „a víz, illetve az emberi erőforrás, a humán tőke” – mondta Parragh László, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke az ATV Egyenes Beszéd című műsorában, ahol többek között az akkumulátorgyártás felfuttatásáról, annak vonzatairól beszéltek. Rónai Egon megkérdezte erre, honnan lesz dolgozó, utalva arra, hogy öregedik a társadalom és egyre kevesebb a potenciális munkavállaló, mire Parragh egészen meglepő választ adott:

„Az ideális a fehér bőrű, keresztény kultúrájú, európai gondolkodású munkaerő importja lenne, de hát ez is kifogyott, a Balkán kifogyott, Ukrajna munkaképes lakosságának jó része elmenekült, marad a Távol-Kelet, ahol a vallás azért szerencsére visszafogottabb, mint a keményebb arab országokban.”

Parragh bevallotta, arra kevés esélyt lát, hogy a nyugaton dolgozó magyarok százezreit haza lehetne csábítani, mert ha itthon 10-20 százalékkal emelkedik a bér, „akkor az osztrákok is emelnek” – mondta. Igaz, Magyarország egyébként is kevés eséllyel kelhetne versenyre a fizetésekkel, hiszen a közepes jövedelmű országok csapdájának tüneteit mutatva épp az olcsóbb fizetéseket kínálhatja előnyként a külföldi beruházóknak. Így maradnak az alacsonyabb fizetések és az egyre több importált munkás. „Lehet olyan álmokat kergetni, hogy 2030-ra utolérjük Ausztriát, meg hasonlók, de a realitásból kell kiindulni, és ahhoz kell igazodni” – oszlatta el a fejlődésről szőtt álmokat. 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.