Parragh László: Az ideális a fehér bőrű, keresztény kultúrájú, európai gondolkodású munkaerő importja lenne

  • narancs.hu
  • 2024. május 15.

Fekete Lyuk

Az iparkamara elnöke sajnálja, hogy ez elfogyott, majd elmondta, felesleges azt az álmot kergetni, hogy utoljérjük Ausztriát.

Magyarország energiaforrásban, nyersanyagban szegény, ami rendelkezésére áll a magyar gazdaságnak, az „a víz, illetve az emberi erőforrás, a humán tőke” – mondta Parragh László, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke az ATV Egyenes Beszéd című műsorában, ahol többek között az akkumulátorgyártás felfuttatásáról, annak vonzatairól beszéltek. Rónai Egon megkérdezte erre, honnan lesz dolgozó, utalva arra, hogy öregedik a társadalom és egyre kevesebb a potenciális munkavállaló, mire Parragh egészen meglepő választ adott:

„Az ideális a fehér bőrű, keresztény kultúrájú, európai gondolkodású munkaerő importja lenne, de hát ez is kifogyott, a Balkán kifogyott, Ukrajna munkaképes lakosságának jó része elmenekült, marad a Távol-Kelet, ahol a vallás azért szerencsére visszafogottabb, mint a keményebb arab országokban.”

Parragh bevallotta, arra kevés esélyt lát, hogy a nyugaton dolgozó magyarok százezreit haza lehetne csábítani, mert ha itthon 10-20 százalékkal emelkedik a bér, „akkor az osztrákok is emelnek” – mondta. Igaz, Magyarország egyébként is kevés eséllyel kelhetne versenyre a fizetésekkel, hiszen a közepes jövedelmű országok csapdájának tüneteit mutatva épp az olcsóbb fizetéseket kínálhatja előnyként a külföldi beruházóknak. Így maradnak az alacsonyabb fizetések és az egyre több importált munkás. „Lehet olyan álmokat kergetni, hogy 2030-ra utolérjük Ausztriát, meg hasonlók, de a realitásból kell kiindulni, és ahhoz kell igazodni” – oszlatta el a fejlődésről szőtt álmokat. 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.