Pottyondy Edina: „Nacsa Olivér humortalan, hímsoviniszta NER-szolga, de hát ebben nincsen semmi újdonság”

  • narancs.hu
  • 2023. április 3.

Fekete Lyuk

A népszerű humorista reagált a NER-szerű humorista megjegyzésére, miszerint a humor nem női szakma.

„A kommentmezőben rengetegen nevezték őt humortalan, hímsoviniszta NER-szolgának. De úgy gondolom, hogy akik ezt emelték ki, félreértették őt. Jó, azzal mondjuk egyetértek, hogy Nacsa Olivér humortalan, hímsoviniszta NER-szolga, de hát ebben nincsen semmi újdonság! Ezekből nemcsak megél, de büszke is rá!” – mondja legújabb videójában Pottyondy Edina, miután az egy ideje csak kormánypárti aktivizmusáról ismert Nacsa Olivér azt találta mondani egy rádióműsorban vele kapcsolatban, hogy a humor nem női szakma. Pottyondy ezután gyávának nevezte Nacsát: „A riporter azt kérdezte tőled, hogy mit gondolsz rólam. Nem a nőkről, rólam. Ha lennének tökeid, akkor azt mondtad volna, hogy nem tetszik, amit csinálok, vagy tehetségtelennek tartasz vagy nem vagyok vicces. Bármelyik elég lett volna.”

A teljes videó itt látható.

Nacsa Olivér éjjel a Facebook-oldalán reagált a lavinaként elinduló botrányra: „Nem volt lehetőségem azt sem elmondani, hogy miként váltak félreértelmezhetővé a szavaim. Eredetileg azt szerettem volna elmondani, amelyet előttem  már korábban többen is elmondtak, hogy valamiért hazánkban kevesebb a női előadó ebben a szakmában. Nem kérdés számomra az sem, hogy mindig az adott embert kell nézni függetlenül attól milyen nemű, nő vagy férfi, nemzetiségű, vagy politikai hovatartozású az illető. Itt és most a témát lezárva szeretnék bocsánatot kérni mindenkitől, akit esetleg megbántottam!”

Nacsa Olivér oldalán legutóbb egyébként a tavaly április választások kampányhajrájában születtek bejegyzések, amikben a humorista Böröcz Balázs I. kerületi képviselőjelölt, Rétvári Bence, illetve a Fidesz-KDNP mellett kampányol. 

Ez persze csak azért érdekes, mert Nacsa ugyanebben a rádióinterjúban Bödőcs Tiborról azt mondta,  „szinte egy politikai szócsöve lett a baloldalnak”.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.