Schmidt Mária: Már küldtünk interjúfelkérést Sorosnak, de nem válaszolt

  • - palosm -
  • 2017. november 29.

Fekete Lyuk

Schmidt Mária nem szeretné, ha az unokái harmadik neműek lennének.

Egészen elképesztő szöveg jelent meg Schmidt Mária saját közmédiás blogján, a Látószögön. Egyrészt betekintést enged abba a gondolati és érzelmi hálózatba, ami Schmidt Mária fejében van, másrészt élesben figyelhetők meg Schmidt érvelési képességei. De árulkodó az is, hogy már a szöveg publikálása is egyfajta átverés eredménye, és máig nem világos, hogy ezen a beszélgetésen valójában ki kérdezett kit és miért.

A szereplők két régi ismerős, Schmidt Mária és Anne Applebaum Kelet-Európa-kutató, történész, újságíró, a Washington Post rendszeres szerzője. Schmidt azt írja, hogy ő „azért vállalta, hogy leüljön vele beszélgetni”, mert „régi barátja”, annak ellenére, hogy „Anne” írásaiban „az elmúlt években annyi méltatlan támadást intézett régiónk és Magyarország ellen”. Ezzel nagyjából összhangban a kormánybarát Origo úgy vezette fel az anyagot, hogy Schmidt adott interjút Applebaumnak.

Elég érdekes gondolat, hogy Applebaum úgy készít interjút Schmidttel az orbánizmusról, hogy a szöveg Schmidt saját blogján jelenik meg, de ezt most hagyjuk.

Applebaum ugyanis mást mond minderről. Twitterren azt írta szerdán, hogy az interjút ő készítette Schmidttel, háttéranyagnak egy cikkhez, esetleg könyvhöz, amit jövőre jelentet meg. Hozzátette: Schmidt az engedélye nélkül jelentette meg a leiratot, és úgy látja, Schmidt megszerkesztette az anyagot.

Ez önmagában elég gáz, és felvet egy kérdést: vajon mik voltak a publikálással Schmidt szándékai?

A terjedelmes szöveg mindazonáltal a megértés szándékának kinyilatkoztatásával indul, mégis kvázi veszekedéssé fajul. Érdemes lenne végigelemezni a párbeszéd során elhangzó érveket és bevetett retorikai fogásokat, de most csak pár árulkodó részletet idéznénk.

Érdemes Applebaum hűvös közbevetéseire rápillantani, mert igen árulkodóak, körberajzolják Schmidt alaptéziseit, és ellenpontozzák ideges, sértett stílusát.

  • „Soros alapítványa befolyásolta Obamát vagy fordítva? Vagy a kettő ugyanaz?”
  • „Támadod az amerikai elnököt. De hogy jutottál innen oda, hogy Soros ellenőrzi a baloldalt?”
  • „Tényként hivatkozol egy szatirikus programra, a Saturday Night Live-ra?”
  • „Soros le akarja rombolni Európát? És Magyarországot?”
  • „Érdekelne, honnan veszed az információidat.”
  • „És abban nem látsz hasznot, ha olyan hetilapod van, ami független?”

Az egyik csúcsponton Schmidt Mária megmagyarázza, miért fontos az, hogy a szatirikus Saturday Night Live-ban Sorost úgy mutatták be, mint az amerikai Demokrata Párt tulajdonosát. Applebaum kijelenti, „ez csak vicc volt”, amire Schmidt kifejti:

„Nyilván. De ha ezzel szórakoznak Amerikában, akkor ennek oka van, ez nem véletlen, ez egy közszájon forgó állítás. Valamiért nem mást vittek oda, hanem őt, és nem mást állítottak, hanem ezt. És nem hallottam, hogy Soros tiltakozott volna, vagy kikérte volna magának. Miért nem jelentek meg erről cikkek, hogy azért ez mégis túlzás…”

Ezt nehéz másként értelmezni, mint úgy, hogy a Terror Háza vezetője szerint minden viccnek, közszájon forgó állításnak van valami valóságmagja, legfőképp, ha a vicc állítását nem tagadják nagy hévvel a szereplők…

De Schmidtnek megvan a véleménye Amerika egyik legrégebbi és legjobb egyeteméről, a Yale-ről, is: „Az egyik legrosszabb!” „Én úgy látom, hogy Shakespeare-t továbbra is érdemes tanítani és a Ne bántsátok a feketerigót! is, meg a Huckleberry Finnt, meg a Tamás bátya kunyhóját is. Nem tetszenek, amik ott mennek: a türelmetlenség, a szólásszabadság elleni támadások. Én azt is meghallgatom, azzal is vitatkozom, akivel nem értek egyet, így ezek a folyamatok nekem rettentően ellenszenvesek.”

Applebaum erre úgy reagál, hogy a fia oda jár, és nem értene egyet.

De Schmidt eltántoríthatatlan: a marxizmus most nyugatról jön, ugyanis „az én fiam Skóciába járt egyetemre, és rajta keresztül megtapasztaltam”.

A Figyelő minőségéről így beszél a tulajdonosa: „Most izgalmas, a legjobban kinéző, legfancybb, legtrendibb hetilap. Rövid cikkek vannak benne, sok kép.”

A laptulajdonos szerint a függetlenség egy hazug mítosz: „Miért, Amerikában nem két részre van osztva a sajtó? Ott nem az egyik oldalon ezek vannak, a másik oldalon meg mások? Mi az, hogy független? Nem is értem. Akkor mondjál nekem egy független újságot. Melyik az?”

Végezetül egy szópárbajt idemásolunk:

„Schmidt: (…) De nekem soha nem jutna eszembe elmenni Amerikába, és egy tulajdonoson számon kérni, hogy mit csinál a saját újságjával.

Applebaum: Pedig megtehetnéd.

Schmidt: Igen? Gondolod, hogy megtehetném?

Applebaum: Ha fogadna.

Schmidt: Vicces. Gondolod, hogy én elmehetek a Soroshoz, és megkérdezhetem tőle, hogy melyik újságot miért finanszírozza, és az miért nem független?

Applebaum: Próbáld meg!

Schmidt. Te megpróbáltad?

Applebaum: Nem.

Schmidt: Nem hiszem, hogy válaszolna. Már küldtünk felkérést, hogy interjút kérünk, de nem kaptunk választ.

Applebaum: Azt gondolod, hogy az újságírás minden formája a politika egy formája?

Schmidt: A legtöbb. Kultúrharcban vagyunk. Értékharcok közepette állunk. Egy csomó új értéket akarnak ránk erőltetni. Most vezették be Németországban a harmadik nemet. Az a világ, ami nekem fontos, amit alig 30 évvel ezelőtt kaptunk vissza, az most újra veszélyben van. Nem szeretném, ha az unokáim harmadik neműek lennének.

Applebaum: Én meg azt nem szeretném, ha az unokám és a gyerekem egypártrendszerben lenne kénytelen élni. Mert látok egy csomó helyet, ahol arra törekednek.”

Aki kedveli az ilyesmit, itt olvashatja el a teljes szöveget.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.