Bár nem szívesen ad tanácsot, a La Femme magazin legutóbbi számában azért kivételt tett a kedves olvasókkal. Nemcsak nagy életbölcsességet osztott meg boldog-boldogtalannal, de még a hagyományos női szerepeket is propagálta. Sajnos nem fejti ki pontosan, melyek is volnának ezek a szerepek, de a hangvétel és a gondolatok iránya alapján mi a főz-mos-takarít-szül-nem beszél vonalon keresgélnénk. Mintha csak az előadóművész szívének oly kedves kormánypártok honatyáit hallanánk!
„Az ember ugyan nem szívesen ad tanácsot, de a La Femme, azaz »A Nő« számára talán annyit mondhatok: szeressen nő lenni, találjon vissza a hagyományhoz, mert az őrzi egyedül, hogy mi az üdvözítő az ember számára. A hagyományos női szerepeken túl vannak talán pillanatnyi sikerek, de még több a boldogtalanság, a kudarc és a magány. A legfontosabb, legszentebb női hivatás az anyaság, akkor is, ha ezt manapság nem divatos kimondani. Minden »izmus« vége az, hogy önmaga paródiájába fordul, és erőszakoskodni kezd, ilyen a feminizmus is. Aki teheti, óvakodjon tőle.”
| ||
