Tarlós kitüntette a Pesti Srácok főszerkesztőjét

  • B.P.M.
  • 2019. március 15.

Fekete Lyuk

„A sajtó akkor szolgálja közönségét, ha objektív, ellenőrzött híreket közvetít, hangja kiegyensúlyozott, tárgyilagos és nem elfogult.”

Tarlós István Budapest főpolgármestere átadta a Csengery Antal-díjakat, amelyeket „azok a médiában dolgozó személyek kapják, akik a fővárost és a főváros önkormányzatát érintő hírekről magas színvonalon, hitelesen és gyorsan tájékoztatnak.”

A sajtó akkor teljesíti jól a feladatát, ha képviselői maguk is hiszik, hogy a hiteles tájékoztatással és átgondolt véleményformálással a közösségért tesznek, „tömegtájékoztatnak és nem tömegmanipulálnak” - mondta a főpolgármester a díjátadón, amiről a kormányközeli portál, a Pesti Srácok számolt be.

Tarlós kiemelte, a sajtó akkor szolgálja közönségét, ha objektív, ellenőrzött híreket közvetít, hangja kiegyensúlyozott, tárgyilagos és nem elfogult. A minőségi újságírás a tények és értékek jegyében születik, ebben pedig Csengery Antal reformkori publicista életműve a mai nemzedékeknek is példa lehet.

A Fővárosi Közgyűlés döntése alapján a díjat Bándy Péter, a Magyar Demokrata vezető szerkesztője, Huth Gergely a Pesti Srácok főszerkesztője, Jolsvai András, író, újságíró, Kukuk L. Tamás, a Kossuth Rádió vezető szerkesztője, műsorvezetője és a Csepel.info hírblog szerkesztősége vehette át.

Gajdics Ottó kapta az első Jótollú magyar újságíró díjat

Micsoda fricska! Gajdics Ottó, a Szabad Föld hetilap főszerkesztője vehette át az első alkalommal odaítélt, a Médianéző Központ által alapított Jótollú magyar újságíró díjat csütörtökön Budapesten. Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Csoport vezetője az eseményen azt mondta: „azt hisszük és gondoljuk, hogy Magyarországon a sajtó szabad."

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.