Azt már megszokhattuk, hogy Trump rendszeresen nevezi hazugnak az őt kritizáló újságírókat, most viszont az „álhírgyártók” gyűjtőnevet találta ki rájuk, és egy veteránoknak szervezett evangélikus gyűlésen a következő módon szúrt oda nekik
„Én vagyok az elnök, és nem ők” – idézi őt a Guardian.
Ennyi. Ezen az alapon, mert ő az elnök, nem is lehet őt kritizálni, de ha valaki mégis megteszi, akkor úgy jár, mint a CNN: csaló címkét kap Trump Twitterén.
Magyar Péter magáévá tette a Fidesz legsikeresebb dolgait, a szavazói pedig rácsodálkozhattak, hogy többen vannak és menőbb tüntetésekre járnak, mint a fideszéi.
Ki hitte volna, hogy a magyar író Nobel-díjazása után pár nappal az ország legsikertelenebbje fogja elmagyarázni, mi az irodalmi siker?
Bár kiadták a tűzparancsot, 1956 őszén Szentesen véráldozat nélkül zajlott le a forradalom, ez a katonákon túl még sok emberen múlt. A gimnázium azonban számontart egy mártírt, aki Veszprémben tanított, és akiért özvegye 32 éven át járt ki a 301-es parcellához.
De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.
Buzizás és újságosztás a piacon, nyomor a fürdőváros szélén. Hajdú-Bihar megyét elérte a változás szele, sokan kárhoztatják a Fideszt. Megnéztük a választókörzetet, ahol azt beszélik, Ruszin-Szendi Romulusz indulhat a Tisza jelöltjeként.
A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?
Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépéseit viszi színre.
Hogy Alfred Hitchcock életműve – különös tekintettel az ún. nagy műveire – hogyan öregedett, az nyilván hitviták terepe.
Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.
