Miután megnéztem a videót, rögtön tudtam, hogy egyedül nagyon kevés leszek az értékeléséhez. Ezért segítségül hívtam egy szakkommentátort, aki egyszerre mozog otthonosan a természettudományokban, a történelemben, a zenében és a filmben.
Barotányi Zoltán kollégánk ezt írta:
A nagy sikerű zanzásított Japán története után íme, itt az újabb, még nagyobb igényű folytatás, ezúttal tényleg a kezdetektől. Figyelemre méltó, hogyan tudta Bill Wurtz összerakni a kozmosz, plusz az emberiség teljes, habár vázlatos históriáját, jelentős részben késő hetvenes évekbeli fúziós jazzpop stílusban megírt szöveges-zenés törmelékek és fapofával előadott poénok segítségével. Videójáték-esztétika, tömény szóvicckontent és rengeteg, jórészt pontos térképanimáció segítené az eligazodást abban, hol is járunk éppen a kronológiában, de mire felkapnánk a fejünket, a vágtató narráció már régen messze jár… Ne csodálkozzunk, hogy a 19 és fél percben éppen csak érintőlegesen tűnik fel Közép-Európa, hazánk meg legfeljebb kétszer (nagyjából: amikor létrejött a keresztény királyság és amikor a Habsburgok házassági alapon megöröklik) – van az a látószög, amelyikből pont ennyire vagyunk érdekesek…
Ennél több segítséget már tényleg nem tudunk adni. Vigyázz, kész…
