Felcsuti Péter

Nekünk Mohács kell?

Felcsuti Péter

Ismerjük el: ha igen, akkor sem mi vagyunk az egyetlenek. Németország például 1922-23 folyamán a történelem addig ismert legnagyobb inflációját és államcsődjét élte át a politikai elit és – fogódzkodjunk meg – a német jegybank aktív közreműködése mellett. Az infláció nem csupán a gazdaságot tette tönkre, de szétzilálta a német társadalom minden rétegét, elsősorban a középosztályt. A történészek egyetértenek abban, hogy ez fontos szerepet játszott a fasizmus hatalomra jutásában annak minden szörnyű következményével együtt.

 

Ám – és a mondandóm szempontjából ez a lényeg - a németek megtanulták a leckét, az erős valuta, az infláció elutasítása, a rendezett közpénzügyek alkotmányos kötelezettséggé, pártállástól függetlenül axiómává vált nem csupán a német politikai elit, de valójában az egész lakosság számára.

Más országoknak egy lecke nem elég, de több talán igen. Nem sok szó esik róla, de a latin-amerikai földrész országai látványosan kimaradnak a mostani adósságválságból. Pedig a kontinenst akár az államcsődök földjének is nevezhetnénk: az elmúlt 200 évben a földrész országai több mint 120 alkalommal jelentettek csődöt, ebből Venezuela, Argentina, Brazilia, Mexiko és Chile összességében több mint negyvenszer. Mostanra azonban mintha ezek az országok is megtanulták volna a leckét, a földrészen általánossá vált a szigorú költségvetési politika, amely megakadályozza  a nemzeti valuták elértéktelenedését és a kezelhetetlen adósságok létrejöttét.

Az európai országok is bőven kivették a részüket az államcsődökből, elsősorban Spanyolország, Németország, Franciaország és Ausztria-Magyarország, ám ezeknek az államcsődöknek a  legnagyobb része a 19. századra illetve a 20. század első harmadára esett. Az utóbbi évtizedekben – egészen mostanáig – legalábbis a nyugateurópai országok már elkerülték az államcsődöket (a részletek iránt érdeklődők figyelmébe ajánlom C.M. Reinhart-K. Rogoff: This time is different, eight centuries of financial folly c. kiváló könyvét).

Magyarország az elmúlt hatvan évben szintén elkerülte az államcsődöt, de az utolsó harminc évben ez négy alkalommal csak az IMF segítségével sikerült. Pontosabban most jön az ötödik. Az eddigiek már a rendszerváltás óta eltelt húsz esztendőt felölelő időszakra estek, és ami különösen elgondolkodtató, a mostani IMF-beavatkozás és az előző között alig három év telt el, úgy, hogy a jelenleg regnáló kormány fittyet hányva a minden oldalról érkező figyelmeztetésnek, súlyosan elhibázott gazdaságpolitikájával, ám megingathatlan magabiztossággal alig több, mint egy év alatt az országot egy pénzügyi Mohács közvetlen közelébe juttatta.

Miért nem tud a politikai elit és az ország tanulni a történelemből? Vagy nekünk tényleg Mohács kell, akár több is? És ha most sikerül elkerülni az összeomlást, vajon pár év múlva újra rémülten kell majd latolgatnunk: sikerül-e az ország zászlósurainak kiravaszkodnia, hogy a törökök  újabb haladékot adjanak az ütközet megvívására a mohácsi mezőn?

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.