November 26-án volt, négy és fél millióan mentek el voksolni, az elmúlt napokban mégis alig hallottunk róla valamit. A Magyar Narancs e heti, nyomtatott változatában van viszont egy kiváló cikk, ehhez (is) kapcsolódna a maga szerény eszközeivel mai posztunk.
A nemzeti kerekasztal-tárgyalásokat szeptember 18-án lezárni hivatott megállapodást az SZDSZ (és a Fidesz) nem írta alá, mivel az MSZMP nem engedett négy olyan kérdésben, amelyekhez a liberális párt mint a többpárti demokratikus jogállam kiépítésének elengedhetetlen feltételeihez ragaszkodott.
 Fotó: OSA Archívum | |
Így szeptember 24-én az SZDSZ bejelentette, hogy e kérdésekről népszavazást kezdeményez, aminek érdekében aláírásgyűjtést indít. A kezdeti bizonytalanság ellenére kevesebb mint egy hónap alatt meglett a szükséges 100 000-nél is több, érvényes aláírás, és az íveket még október közepén leadták az Országgyűlésnek.
 Fotó: Pető Iván/Europeana 1989 | |
A népszavazás tétje az volt, hogy a Harmadik Magyar Köztársaság elnökét az első szabad választások után az Országgyűlés válassza meg, a pártszervek vonuljanak ki a munkahelyekről, az MSZMP-t számoltassák el a kezelésében levő vagyonról, illetve jogutód nélkül számolják fel az amúgy is népszerűtlen munkásőrséget.
 Fotó: OSA Archívum | |
 Fotó: OSA Archívum | |
A kérdések közül az első volt a legvitatottabb, mert ha az MSZMP/MSZP eredeti elképzelése valósul meg, és november 26-án köztársasági elnököt választanak közvetlenül, minden bizonnyal Pozsgay Imre lett volna a befutó, amit az állampártot és az MDF-et leszámítva senki nem nézett volna jó szemmel. A kampány során az MSZP az első kérdésre a nemet támogatta, míg az MDF a referendum bojkottjára szólította fel támogatóit. Az Ellenzéki Kerekasztal november 21-i ülésén a párt képviseletében Szabad György még tett egy sajátos gondolatkísérletet álláspontjuk kifejtésére. Az MDF helyi vezetői pedig igyekeztek betartani az igeneket preferáló pártoknak (az SZDSZ mellett a Fidesznek, az MSZDP-nek és az FKGP-nek).
 Fotó: OSA Archívum | |
 Fotó: OSA Archívum | |
Az elnökválasztás kérdésében végül ha hajszállal is, az igenek győztek, akárcsak (elsöprő többséggel) a többi kérdésben is. 1990. augusztus 3-án az első szabad parlament képviselői Göncz Árpádot választották meg köztársasági elnöknek.
