A négyigenes népszavazás

  • 2014.12.12 10:10

Felszab

November 26-án volt, négy és fél millióan mentek el voksolni, az elmúlt napokban mégis alig hallottunk róla valamit. A Magyar Narancs e heti, nyomtatott változatában van viszont egy kiváló cikk, ehhez (is) kapcsolódna a maga szerény eszközeivel mai posztunk.

A nemzeti kerekasztal-tárgyalásokat szeptember 18-án lezárni hivatott megállapodást az SZDSZ (és a Fidesz) nem írta alá, mivel az MSZMP nem engedett négy olyan kérdésben, amelyekhez a liberális párt mint a többpárti demokratikus jogállam kiépítésének elengedhetetlen feltételeihez ragaszkodott.

false

 

Fotó: OSA Archívum

Így szeptember 24-én az SZDSZ bejelentette, hogy e kérdésekről népszavazást kezdeményez, aminek érdekében aláírásgyűjtést indít. A kezdeti bizonytalanság ellenére kevesebb mint egy hónap alatt meglett a szükséges 100 000-nél is több, érvényes aláírás, és az íveket még október közepén leadták az Országgyűlésnek.

false

 

Fotó: Pető Iván/Europeana 1989

A népszavazás tétje az volt, hogy a Harmadik Magyar Köztársaság elnökét az első szabad választások után az Országgyűlés válassza meg, a pártszervek vonuljanak ki a munkahelyekről, az MSZMP-t számoltassák el a kezelésében levő vagyonról, illetve jogutód nélkül számolják fel az amúgy is népszerűtlen munkásőrséget.

false

 

Fotó: OSA Archívum

 

 

false

Fotó: OSA Archívum

A kérdések közül az első volt a legvitatottabb, mert ha az MSZMP/MSZP eredeti elképzelése valósul meg, és november 26-án köztársasági elnököt választanak közvetlenül, minden bizonnyal Pozsgay Imre lett volna a befutó, amit az állampártot és az MDF-et leszámítva senki nem nézett volna jó szemmel. A kampány során az MSZP az első kérdésre a nemet támogatta, míg az MDF a referendum bojkottjára szólította fel támogatóit. Az Ellenzéki Kerekasztal november 21-i ülésén a párt képviseletében Szabad György még tett egy sajátos gondolatkísérletet álláspontjuk kifejtésére. Az MDF helyi vezetői pedig igyekeztek betartani az igeneket preferáló pártoknak (az SZDSZ mellett a Fidesznek, az MSZDP-nek és az FKGP-nek).

false

 

Fotó: OSA Archívum

false

 

Fotó: OSA Archívum

Az elnökválasztás kérdésében végül ha hajszállal is, az igenek győztek, akárcsak (elsöprő többséggel) a többi kérdésben is. 1990. augusztus 3-án az első szabad parlament képviselői Göncz Árpádot választották meg köztársasági elnöknek.

Neked ajánljuk

A szemfényvesztő

  • Rév István

A kora ötvenes évek egyik reggelén (április 4-én, hazánk felszabadulásának ünnepén, vagy talán május 1-jén, a munkásosztály nagy harci seregszemléjén, lehet, hogy éppen november 7-én, a nagy októberi forradalom évfordulóján) reménytelenül esett az eső (vagy fagyos szél fújt és hullott a hó). A rádióbemondó ismerős hangja azzal kezdte a híreket, hogy gyönyörű napsütésre ébredt az ország, mintha jókedvében a természet is ünneplőbe öltözött volna a nagy ünnepen.

Ártók

  • TPP

Dúsgazdagék esküvője a világ (jelen esetben Mexikóváros) többi részétől társadalmi és fizikai értelemben is elzárt, erődszerű villában.

Dobozok közt

  • - köves -

A Fontos Filmek (igaz történet, komoly igazságtalanság, komor hangvétel, megrendült taps, állófogadás Beverly Hillsben) két gyakori szereplője a hatalom megnyomorította kisember és az ügyét felkaroló, lelkiismeretes ügyvéd. Ők most a guantánamói fogolytáborban méregetik egymást az egyik olyan helyiségben, amit történetesen nem a fogvatartottak kínzására rendeztek be.

Az ellenállás melódiája

  • Bacsadi Zsófia

Az amerikai vidék, a Közép-Nyugat lakói, a „fehér szemét”, a redneckek (mindenki vérmérséklete szerint válogathat a rendelkezésre álló kifejezések között) sokáig az iszonyat, a jelenben velünk élő barbárság és elmaradottság jelképei voltak az amerikai filmben (A sziklák szeme; Gyilkos túra; A texasi láncfűrészes mészárlás).

Azok a pesti éjszakák!

  • Sándor Panka

Reisz Gábor érdekes formát választott első színházi rendezéséhez. A helyszín a Trafó frissen felújított kávézója, a Trafik, a leszűkített játéktérnek megfelelően a nézők száma is csökkentett. A színészek az asztalok között járkálnak, sőt az utcát is „elfoglalják”. A kávézó egyben nézőtér, színpad és díszlet is.

Senki földjén

Szegény Mikes Kelemen! Ha az utókor kíméletlenségét a félresikerült stílusimitációkban lehetne mérni, Rákóczi fejedelem kamarása alighanem országos rekorder lenne.

„Közben röhög rajtunk”

  • Soós Tamás

„Ha már az is gond, hogy valaki meleg, akkor mi hadd legyünk már heti két órában műhomokosok” – vallja a Dope Calypso. Az együttes június végén hozza ki Tears to Freshwater címmel a szintis powerpop felé elmozduló új lemezét. Sarkadi Miklós énekes-gitárossal és Kelemen László gitárossal a káoszos lemezírási folyamatról, a most különösen aktuális queer esztétikáról és a magyar zenekarok nemzetközi lehetőségeiről is beszélgettünk.

Asztaltársak

A Létbüfében egy asztalhoz vetődik a költő, a zeneszerző és az énekes. Nem tudni, hogy mit isznak, de egy pillanat alatt szót értenek egymással. Egyikük még a baby boom szülötte, a másik kettőt már az X generáció könnyezte ki, mint igazgyöngyöt a kagyló. Mindhármuknak van némi tapasztalata csalatásban és fenében, és úgy lépnek túl e mai kocsmán, hogy előttünk is kitárják a kocsmaajtót.

Nyelvvilág

  • Toroczkay András

Az ördögcérna maga a burgonyafélék családjába tartozó lombhullató cserje. Itt líciumként emlegetik, de hívják még farkasbogyónak vagy gojibogyónak is, és a regény világán belül a kisebbrendű idő- és dimenziókapuk (ha jól értem) jelenlétét jelzi.

Sűrű, sötét erdő

  • Melhardt Gergő

Nem emlegetik, nem írnak róla, egyetemen nem tanítják. Nincs róla semmi elnevezve, kötetei nehezen beszerezhetők, nem olvashatók online. Nem túlzás: a teljes és végleges elfeledéstől mentette meg a mostani (első) össz­kiadás ezt a nagy életművet. De milyen is ez az életmű? Mik a költészeti értékei? Meg tud-e ma szólítani minket, és ha igen, hogyan és mivel?

Doktor Faustus labirintusa

Balázs csodálatra méltó szörnyeteg volt. Briliáns társalgó, hihetetlenül szórakoztató asztaltárs. Reneszánsz fejedelmi udvarokban gennyesre kereste volna magát csak azzal, hogy szóval tartja a művelt társaságot – véget nem érő sziporkák, szójátékok, kultúrhistóriai, filozófia-, kritikatörténeti és irodalomelméleti futamok szövődtek hétköznapi pletykákkal, színes elbeszélésekkel, versidézetekkel és bohóctréfákkal egymásba cikázva, néhol követhetetlenül, de mindig nagystílűen.