A nyomtatott Magyar Narancs e heti nagyinterjújára utalva: kipattant „a szikra, amely berobbantja”. Ekkorra már túl voltunk a temesvári református gyülekezet december 16-i szolidaritási megmozdulásán, amely eleinte a Tőkés László lelkész elmozdítására tett erőszakos államhatalmi kísérletet volt hivatott meghiúsítani (egyébként sikertelenül), de a gyári munkások és egyetemisták csatlakozásával aztán szépen kiterjedt az egész városra; a titkosrendőrség és a katonaság brutális közbeavatkozásán; és, sajnálatos módon, az első civil áldozatokon is. A Kossuth rádió elég gyorsan beszámolt az események alakulásáról.
 Fotó: OSA Archívum | |
Nem így a Szabad Európa Rádió, amelynek magyar adásában csak 18-án hallhattunk (igaz, akkor viszont értő és nagyon részletes) beszámolót az elmúlt két nap történéseiről, nagyjából egy időben a rádió román műsorának majd 50 perces összefoglalójával. A müncheni központ, jóllehet akkorra már működő budapesti szerkesztőséggel is rendelkezett, óvatosabb volt a körbezárt városból érkező hírek feldolgozásában és sugárzásában. (Erről, illetve a temesvári forradalomról itt lehet bővebben olvasni.)
 Fotó: OSA Archívum/Europeana 1989 | |
A temesvári eseményeket most olyan fotók segítségével idézzük fel, amelyek eddig csak az Europeana 1989 honlapján jelentek meg. A nem túl jól sikerült, életlen és az előhívás során olykor meghibásodott képek amatőr szerzője ismeretlen, akárcsak az azokon szereplő katonák és civilek. Mint ahogyan a romániai forradalom kezdeti napjaiban mindenütt, a képeken is szinte tapintható a bizonytalanság, a feszült várakozás, a félelemmel vegyes kíváncsiság. Nem lehet pontosan tudni, ki kivel van, mi történik az utcákon, a lakótelep tömbházai közötti tereken, a kórház folyosóján. S azt végképp nem, hogy hová fog kifutni ez az egész.
 Fotó: OSA Archívum/Europeana 1989 | |
 Fotó: OSA Archívum/Europeana 1989 | |
 Fotó: OSA Archívum/Europeana 1989 | |
De mintha nem is ez lenne a leglényegesebb. Hanem a civil szándék, a közös elhatározás, hogy véget kell vetni a sok éve tartó állami terrornak és arroganciának, nélkülözésnek, nemzetközi elszigeteltségnek. Az az eltökélt, nyers, a következményekre fittyet hányó politikai akcionizmus, amely az 1977-es Zsil-völgyi és 1987-es brassói megmozdulásokat vezérelte, s amely Temesvárt is a tiszta forradalom városává tette.
