 Fotó: Kóczán Zoltán/Europeana 1989 | |
Régóta tartoztunk egy munkásőrügyi bejegyzéssel.
Szeptember 12-én, a hosszú távra tervező Munkásőrség Országos Parancsnoksága (MOP) sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a cég vállalkozásba fog, és a kezelésébe tartozó mintegy 9,6 milliárd forint (nem elírás!) állami vagyonból hajlandó, nyilván az ország bajainak enyhítése céljából, lapkiadásba- és terjesztésbe, részvényvásárlásba, az angol nyelvű kereskedelmi adó, a Radio Bridge támogatásába, vagy akár külföldiek üdültetésébe is befektetni.
A bejelentést az alkalomhoz illően a munkásőrség badacsonytomaji „üdülőbázisán” (akkorra már Club Tomaj) tették. De mit is tudhatunk erről a később a New York Times által is megidézett, patinás intézményről?
Nézzük a leghitelesebb forrást magát, az OSA Archívumban található munkásőrfilmek gyűjteményét. Ebben a Munkásőrség Filmstúdiójában 1988-ban készített, igen őszinte és egyszerű filmecskében megmutatják, hogyan „biztosítottak nyugvást” a kivételezetteknek: testedzési lehetőségekkel, szaunával, flipperrel és bowlinggal, és a nap zárásaként az emblematikus fejpántot viselő, ismert művésznő unplugged koncertjével.
De az idillnek hamarosan vége: szeptemberben, a fegyveres erők napján a munkásőrség feloszlatását követelő tüntetések kezdődnek országszerte, így például Sopronban is, ahol a helyi ellenzéki pártok szervezésében összeverődött tömeg a munkásőrség városi parancsnokságának bejáratát elálló fegyvertelen karhatalmistákkal farkasszemet nézve („védték a védhetetlent”) próbált hangot adni nemtetszésének.
 Fotó: Kóczán Zoltán/Europeana 1989 | |
 Fotó: Kóczán Zoltán/Europeana 1989 | |
Október 20-án aztán az Országgyűlés dönt a fegyveres testület feloszlatásáról, és vagyonának (ekkor már 11 milliárdról van szó) zárolásáról, november 26-án pedig a „négyigenes” népszavazáson a választásra jogosultak 58 százalékos többsége is hasonló véleményt fogalmaz meg.
