Most aztán az összes antifeminista meg pampogó kockafejű Ghostbusters-igazhitű ujjal mutogathat és kijelentheti: látjátok, megmondtam, ennek semmi értelme nem lesz. Ez a Szellemirtók-reboot egyetlen (szomorú) hozadéka. Nyilván az opuson messze túlmutató frusztrációk dolgoznak itt, mert a film tényleg nem ér ennyit: most lányok a tudós akcióhősök, akik a fiúk helyett mentik meg a világot (mit képzelnek), s ezt lehet éppen úgy is értelmezni, hogy kölyökkorunk hőseit néhány trónbitorló megerőszakolja.
Ha a Szellemirtók nem egy reboot lenne, igazából mindenki a helyén kezelné: egy közepesen rossz film helyenként jópofa szereplőkkel, akik történetesen nők, mert ha valamit jól kezel a film, akkor az az, hogy nem kerít nagy feneket annak, hogy nők a hősei. Akkor tud ugyanis ez az egész „legyenek erős/jól megírt női főhősök”-dolog működni, ha nem veregetjük/veregettetjük állandóan vállba magunkat érte. A legkevesebb baj épp a főszereplőkkel van, Melissa McCarthy a szokott ordenáré önmaga kedvesebb és szolidabb változata, Kristen Wiig bájosan szerencsétlenkedik, Kate McKinnon kicsit nyugtalanító, Leslie Jones meg a sztereotip nagyszájú, underdog fekete nőt játssza (aki itt legalább hőssé nemesül). Láthatóan jól elvannak, de a közönség sajnos csak kínos és erőltetett poénokat érzékel az egészből. Ráadásul feszt kényszeres visszautalgatásokat kapunk az eredetire, ami értelmetlen cameók sorát eredményezi. Mégis szögezzük le: a magából nagy élvezettel hülyét és szexuális tárgyat csináló Chris Hemsworth mindennek dacára is üdítő jelenség.
Forgalmazza az InterCom
