A foguk fehérje

Roman Polanski: Az öldöklés istene

Film

Brooklyn, játszótér, napjainkban: Zachary (11) hirtelen felindulásból kezet emel Ethanre (11), s mivel a lendülő kézben egy bot is van, a következmények - két sérült fog - több napon túl gyógyulnak.

Brooklyn, nappali, valamivel később: Zachary és Ethan szülei azért gyűlnek össze, hogy kávé és sütemény mellett, Kokoschka- és Bacon-albumok megnyugtató közelében rendezzék a játszótéri incidenst. A társasági jó modor egész sokáig kitart, a házi süteményig csak kisebb feszültségek fodrozzák a diplomatikus csevej felszínét. Persze a napnál is világosabb, hogy idő kérdése csak, és ezek négyen olyan vehemenciával esnek majd egymásnak, hogy nincs az a játszótéri botozás, mely versenyre kelhetne az itt kiosztott pofonokkal. És tényleg; nem sokkal a sütemény után mintegy vezényszóra szabadulnak el az indulatok a nappaliban, ahonnét egyébként nem is nagyon mozdulunk ki, senki sem akar úgy tenni - a legkevésbé Roman Polanski -, mintha itt valami másról lenne szó, mint egy színdarab (Yasmina Reza nálunk is játszott darabja) könnyűkezű megfilmesítéséről.


Kötött a műfaj, szobához kötött, és vetkőzős a műsorszám, kivetkőzős. Menetrendszerűen vetkőzik ki önmagából a négyes fogat minden tagja, s mint egy lelki swinger partyn, mindenki mindenkinek bevisz egy övön alulit. Folyik a ketrecharc a nappaliban; az van, amit látunk, nincs mit megfejteni rajta, mélyebb jelentések a gardróbban sem rejtőzködnek. Hacsak azt nem szánták ilyesminek az alkotók, hogy jaj, milyenek már ezek a civilizált felnőttek! Ej-ej, hát ezek rosszabbak a kölköknél is - azok legalább nem ilyen körülményesen estek egymásnak. Ez azonban olyan lapos, hogy mégsem szánhatták annak. De nemcsak a mély értelmek maradtak házon kívül, hanem Brooklyn is, hiszen Polanski - az ismert életrajzi okok miatt - a közelébe sem merészkedett a környéknek. A nappali díszleteit Párizsban állították fel, az amerikai kilátás utólagos hozzátoldás csupán.

 

Az Amerikából kiátkozott filmrendező ismét csinált egy álamerikai filmet, ami fricskának elmegy, filmnek nem annyira. Istenesebb a helyzet, ha várakozásainkat nem a jelentős életmű nagy pillanataihoz, hanem egy harc- és színművészeti bemutatóhoz igazítjuk. Annak ugyanis pazar ez a rövid produkció. A nappaliban zajló ketrecharc vegyes technikájú: Kate Winslet finom eszközökkel dobja ki a taccsot, Christoph Waltz még mindig a Becstelen Brigantykban játszik, míg Jodie Foster és John C. Reilly üzembiztos rutinnal megy le ösztönlénybe.

Forgalmazza a Big Bang Média

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.