A foguk fehérje

Roman Polanski: Az öldöklés istene

Film

Brooklyn, játszótér, napjainkban: Zachary (11) hirtelen felindulásból kezet emel Ethanre (11), s mivel a lendülő kézben egy bot is van, a következmények - két sérült fog - több napon túl gyógyulnak.

Brooklyn, nappali, valamivel később: Zachary és Ethan szülei azért gyűlnek össze, hogy kávé és sütemény mellett, Kokoschka- és Bacon-albumok megnyugtató közelében rendezzék a játszótéri incidenst. A társasági jó modor egész sokáig kitart, a házi süteményig csak kisebb feszültségek fodrozzák a diplomatikus csevej felszínét. Persze a napnál is világosabb, hogy idő kérdése csak, és ezek négyen olyan vehemenciával esnek majd egymásnak, hogy nincs az a játszótéri botozás, mely versenyre kelhetne az itt kiosztott pofonokkal. És tényleg; nem sokkal a sütemény után mintegy vezényszóra szabadulnak el az indulatok a nappaliban, ahonnét egyébként nem is nagyon mozdulunk ki, senki sem akar úgy tenni - a legkevésbé Roman Polanski -, mintha itt valami másról lenne szó, mint egy színdarab (Yasmina Reza nálunk is játszott darabja) könnyűkezű megfilmesítéséről.


Kötött a műfaj, szobához kötött, és vetkőzős a műsorszám, kivetkőzős. Menetrendszerűen vetkőzik ki önmagából a négyes fogat minden tagja, s mint egy lelki swinger partyn, mindenki mindenkinek bevisz egy övön alulit. Folyik a ketrecharc a nappaliban; az van, amit látunk, nincs mit megfejteni rajta, mélyebb jelentések a gardróbban sem rejtőzködnek. Hacsak azt nem szánták ilyesminek az alkotók, hogy jaj, milyenek már ezek a civilizált felnőttek! Ej-ej, hát ezek rosszabbak a kölköknél is - azok legalább nem ilyen körülményesen estek egymásnak. Ez azonban olyan lapos, hogy mégsem szánhatták annak. De nemcsak a mély értelmek maradtak házon kívül, hanem Brooklyn is, hiszen Polanski - az ismert életrajzi okok miatt - a közelébe sem merészkedett a környéknek. A nappali díszleteit Párizsban állították fel, az amerikai kilátás utólagos hozzátoldás csupán.

 

Az Amerikából kiátkozott filmrendező ismét csinált egy álamerikai filmet, ami fricskának elmegy, filmnek nem annyira. Istenesebb a helyzet, ha várakozásainkat nem a jelentős életmű nagy pillanataihoz, hanem egy harc- és színművészeti bemutatóhoz igazítjuk. Annak ugyanis pazar ez a rövid produkció. A nappaliban zajló ketrecharc vegyes technikájú: Kate Winslet finom eszközökkel dobja ki a taccsot, Christoph Waltz még mindig a Becstelen Brigantykban játszik, míg Jodie Foster és John C. Reilly üzembiztos rutinnal megy le ösztönlénybe.

Forgalmazza a Big Bang Média

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.