Film

A kórus

  • 2016. február 14.

Film

Az elárvult vadóc fiú gyönyörű szoprán hangon énekel, amikor épp nem verekszik. Sosem látott, de most a gyámhivatal megkeresése miatt kénytelenségből megjelenő apjának kapóra jön a tehetség: pénz nem számít, kapja a legjobb képzést az a gyerek – és főleg maradjon jó távol az „igazi” családtól az egyéjszakás kalandból fogant kölök a bentlakásos intézményben. Na, vajon lesz-e a kottát olvasni sem tudó, tanárok által le­nézett vidéki suttyóból az Ország (sőt, talán a világ) Legjobb Kórusának sztárja? Vajon megszereti-e őt végül a tehetségében s főleg elkötelezettségében erősen kételkedő Karnagy (zord külső, érző lélek: Dustin Hoffman)? Vajon megdobban-e az apai szív, midőn látja a sarj világraszóló talentumát, s befogadja-e őt a papának is megbocsátó, jól szituált család? Nagy kérdések ezek, de volnának nagyobbak is.

Például, hogy nem zajlik-e esetleg a legsötétebb terror, egók barbár küzdelme az angyali hangú nebulók hálószobáiban? Hogy nem működteti-e ezt az egész fiúkórus-bizniszt valami egészségtelen és perverz versenyszellem? Hogy miféle traumával is kell szembenéznie azoknak, akik fanatikus oda­adással felépítették magukban az Énekest, s kifejlesztett készségeik teljes birtokában egyik napról a másikra elillan minden képességük (mutálni kezdenek)? Ez utóbbi kérdések mindegyikét érinti s egyúttal virtuóz módon meg is kerüli a film. Szép, mívesen megcsinált, teljesen érdektelen, a jóság és szépség erejéről didaktikus szólamokban fogalmazó karriertörténet csupán, azoknak, akik még nem unják az ilyesmit halálosan.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."