Szenzációs sztori: perverz nagytőkés (Schmidt Miksa) és gyilkos péklegény (Nick Gusztáv), felbujtó házvezetőnő (Kóbori Rózsi) és nagyotmondó riporter meg persze a Dunában hánykolódó utazókosár, melyben a pesti éj királynője, a büfédámából lett magánzó, Mágnás Elza holtteste utazik. A kokott és kora a lehető legjobb helyen lett feldolgozva: a Kiscelli Múzeumban. A kiállításhoz a Félvilág című Elza-film nem ér fel, nem is akar, inkább melodrámában utazik, és sikerrel eleveníti fel a nyolcvanas évek kosztümös tévéfilmjeinek ódon világát, plusz egy kis szex, mert haladunk a korral. Ami a kérdéses kort (1914) illeti, azt a tévések főleg lakásbelsőkre, a drámát pedig négyfősre szűkítették. Elza halálában is jól érdekérvényesít: biztos helye van minden róla szóló produkcióban, de megjelenik Kóbori Rózsi is (Gryllus Dorka), az eredeti Rózsihoz képest más motivációkkal, és Miksát (Kulka János) is nehéz lenne kihagyni a buliból: elvégre perverz volt és dúsgazdag. Guszti ellenben sehol, pedig szabadulása után ő volt a Laktanya utca Mikulása, ám ez tényleg nem férhet már egy tévéfilmbe. Kárpótlásul feltűnik egy dekoratív mosogató és néhány ködben úszó utcarészlet; kis pénzből kicsi tízes évek. Az eredeti rablógyilkosság helyett kapunk két korrektül felskiccelt kokottsorsot néhány hiteles rezdüléssel Gryllus Dorka ábrázatán és egy szép szemű ártatlankát: belőle még bármi lehet. De a nagy pillanat csak a végén, a stáblistakor jön el, amikor Kovács Patrícia (a filmes Elza) egy Szép Ernő-verset énekel – merész húzás, mert Szép felől nézve azért egy kicsit iskolás ez az egész.
A filmet a Duna Tv mutatta be
