Mandarint karácsonykor eszünk, családunk körében, mikor kint esik a hó. Los Angelesben karácsonykor nincs hó, de naplementekor mandarinszínű az ég és vannak az utcákon fekete transgender prostik, akiknek nincs hagyományos értelemben vett családjuk. Sean Baker csinált egy tisztán iPhone-ra forgatott karácsonyi filmet azokról az emberekről, akikről még soha senki nem csinált karácsonyi filmet (másmilyet is csak ritkán).
Sin-Dee és Alexandra (akiket valóban transgender színésznők alakítanak: Kitana Kiki Rodriguez és Mya Taylor) nekivágnak LA-nek, hogy megtalálják Sin-Dee stricijét, aki megcsalta egy fehér cisgender lánnyal. Bakernek egyáltalán nincsenek grandiózus tervei: csak jól megválogatott zenékkel, helyszínekkel és színészekkel akar elmesélni egy road movie-t, mely ugyanúgy végződik, mint minden karácsonyi mozi. Nem akar szociális látleletet csinálni LA alfeléről, de mint a jobb neorealista filmekben, ahogy hősnőnk átszeli a várost, feltárulnak a társadalmi rétegek is (örmény taxisofőrök, akiknek fontos a hagyományos család, de titokban transznemű szexmunkásokba szerelmesek; tajvani boltosok, akik karácsonykor is a fánkpult mögött ülnek). A film szerkezete is laza, gyakran elkalandozik, lelassul. Baker szeretettel és csodálattal viszonyul hőseihez, és persze humorral (a hatást a két színésznő finoman önironikus játéka is segíti). De sok (valóban vicces) cicaharc közepette a csendes pillanatok a legerősebbek. Sean Baker egyszerre csinálta meg az év legjobb karácsonyi és egyik legjobb rendes filmjét.
Forgalmazza a CinefilCo
