Film

Tangerine

Film

Mandarint karácsonykor eszünk, családunk körében, mikor kint esik a hó. Los Angelesben karácsonykor nincs hó, de naplementekor mandarinszínű az ég és vannak az utcákon fekete transgender prostik, akiknek nincs hagyományos értelemben vett családjuk. Sean Baker csinált egy tisztán iPhone-ra forgatott karácsonyi filmet azokról az emberekről, akikről még soha senki nem csinált karácsonyi filmet (másmilyet is csak ritkán).

Sin-Dee és Alexandra (akiket valóban transgender színésznők alakítanak: Kitana Kiki Rodriguez és Mya Taylor) nekivágnak LA-nek, hogy megtalálják Sin-Dee stricijét, aki megcsalta egy fehér cisgender lánnyal. Bakernek egyáltalán nincsenek grandiózus tervei: csak jól megválogatott zenékkel, helyszínekkel és színészekkel akar elmesélni egy ­road movie-t, mely ugyanúgy végződik, mint minden karácsonyi mozi. Nem akar szociális látleletet csinálni LA alfeléről, de mint a jobb neorealista filmekben, ahogy hősnőnk átszeli a várost, feltárulnak a társadalmi rétegek is (örmény taxisofőrök, akiknek fontos a hagyományos család, de titokban transznemű szexmunkásokba szerelmesek; tajvani boltosok, akik karácsonykor is a fánkpult mögött ülnek). A film szerkezete is laza, gyakran elkalandozik, lelassul. Baker szeretettel és csodálattal viszonyul hőseihez, és persze humorral (a hatást a két színésznő finoman önironikus játéka is segíti). De sok (valóban vicces) cicaharc közepette a csendes pillanatok a legerősebbek. Sean Baker egyszerre csinálta meg az év legjobb karácsonyi és egyik legjobb rendes filmjét.

Forgalmazza a CinefilCo

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.